Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
398 SÄND011 VILMOS A közlekedés és szállítás forradalmasítása Magyarországon a kisebbnagyobb helyi piacok elszigeteltségét fokozatosan megszüntette és helyükben terjedelmesebbé és egységesebbé kerekedett q, közös vámterületen az osztrák burzsoázia magyarországi gyarmati piaca. Ugyanakkor ez a folyamat egybeesett a magyarországi országos (nemzeti és nemzetiségi) belső piac kialakulásával és mint ilyen a magyarországi nagyipari fejlődés egyik fontos feltételének kibontakozási folyamatát is jelentette. Utóbbi jelentőségét azonban mindaz, ami e folyamatot kettőssé, illetőleg ellentmondásossá tette — a piac gyarmati és országos jellegének egybeesése, — mélyen lefokozta. A magyarországi mezőgazdaság fejlődése számára a közlekedés és szállítás forradalmasítása elsősorban nem a belső piacot bővítette, hanem főleg a külföldi piacokat tette mindinkább hozzáférhetővé s ez meggyorsította a nagyipar és mezőgazdaság polarizációját Ausztria, ill. Európa és Magyarország között. A kereskedelem fejlődése számára a lehetőségek az áruforgalom megnövekedése következtében lényegesen kedvezőbbekké váltak, de mert a kereskedelmi tőke sajátossága, hogy működésében nincsen helyhez köcve, nyitott kérdés maradt, hogy felhalmozódása milyen mértékben fog a magyarországi fejlődés javára szolgálni. A helyi piacok elszigeteltségének fokozódó felbomlásával az ipari kisáruteimelés bizonyos csoportjainak pl. a textiliparnak, a bőriparnak és az elavult formák keretei között elavult technikával a helyi piacok elszigeteltségére támaszkodva működő tőkés ipari termelésnek — elsősorban az üveggyáraknak, papírmalmoknak és vashámoroknak — létfeltételei megrendültek. Termékeiket az osztrák gyáriparnak möst már vasúton érkező és mindinkább mindenüvé elhatoló termékei versenyükkel kiszorítják a helyi piacokról és az üzemek sorát teszik tönkre. A nagyipar és a mezőgazdaság között végbemenő polarizációs folyamat megváltoztatja a magyarországi iparfejlődés addigi irányát, ami abban mutatkozik, hogy sokkal nagyobb mértékben válik a földművelés függvényévé, mint addig volt. E folyamat viszonylagos gyorsasága következtében s a hitelrendszer fejlődésének akadályoztatása miatt az ipar régi termelési formái között felhalmozott termelési tapasztalat, ami a gépi nagyipar kibontakozásának szintén fontos feltétele — nagy részben elpusztul, még mielőtt betölthette volna hivatását a nagyipari termelés kibontakozásában. ^ Lenin az oroszországi kapitalizmus fejlődésének ismertetése során kiemeli a manufaktúrák szerepét a gyakorlott munkások kiképzésében. »A gépi nagyipar a reform utáni időszakban nem fejlődött volna olyan gyorsan, ha nem előzte volna meg egy hosszú időszak, amelyben a manufaktúra szakmunkásokat képzett ki. Ezért többek között a manufaktúrának igen nagy jelentősége van abból a szempontból, hogy egész sor nagy körzetet hoz létre, melyek bizonyos termelésre specializálódtak és az ügyes munkások tömegét képezték ki.«58 Igaz, hogy Magyarországon a manufaktúrák — eddigi ismereteink szerint — 184:9-ig csak igen gyengén fejlődtek, de az abszolutizmus idejének viszonyai még azt is megakadályozták, hogy a meglévő manufaktúrák és az alájuk rendelődött céhes ipar é§ házüpar, valamint általában a céhes ipar képzett munkásai a gépi nagyipar számára átmenthetők legyenek, — ami 68 Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Bpest, 1949. 426—426.1.
