Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 389 , hogy ottani terveit teljesen megérlelje. E határidő lejártával véleménye szerint \ »végleg megnyertük a játszmát, akkorra Magyarország német-szláv gyar\ mattá válik, ahol a szláv elemek a németséget az elnyomástól megvédik és a magyarizmus végleg legyőzött, csak szórványosan fellépő jelenség lesz«.9 Téves nyomon halad Lederer elvtársnő akkor is, amikor az osztrák burzsoáziát és kormányon belüli képviselőit az L856-ban készült Toggenburgféle iparrendelet-tervezet alapján az iparszabadság híveinek tünteti fel. Ebből a tervezetből, amely a teljes iparszabadság elvét akarta keresztül vinni, Lederer elvtársnő szerint azért nem lett semmi, mert »ellentétben volt mind az osztrák, mind a magyar feudális uralkodóosztály érdekeivel«. A tények azonban meglepően egészítik ki a különben elfogadható magyarázatot. A kortárs történetíró szerint ugyanis : »a törvénytervezetet a pesti és a linzi kamara helyesnek fogadta el. Ennek ellenére halva született gyermek maradt... mert a bécsi, innsbrucki és prágai kereskedelmi kamarák az iparszabadságot elvben ugyan elismerték, de a szabó és kesztyűs sógorok kedvéért hirtelen bevezetését »ártalmasnak« minősítették és néhány évi haladékot kértek az előkészületek megtételére«.10 A bécsi és prágai kamarának egyöntetű, a pesti kamaráéval ellentétes állásfoglalása arra a feltevésre vezet, hogy a rendelettervezet bukásának valódi okát az osztrák burzsoázia gyarmatpolitikájában keressük. Alátámasztja feltevésünket a tervezet indokolása, amely Magyarországgal kapcsolatban kimondja, hogy: »...az iparszabadság keresztülvitele nem jelentéktelen eszköz ennek az országnak kolonizációjához«.1 1 Az .osztrák burzsoázia széles rétegeinek csak olyan iparszabadság felelhetett meg, amely nem veszélyeztette magyarországi árukivitelét, mert számára nem Magyarország ipari kolonizációja, hanem árukivitelének biztosítása volt a döntő, s 1856-ban az ipari kolonizáció szabadjára eresztése, egy feltámadó magyarországi nagyipar versenye éppen árukivitelét veszélyeztette volna. 5 »Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon« döntő hiányossága, hogy szerzője képtelen volt az abszolutizmus alattiJjTgj^lnrlés féí д ппл.п л. ^ .Ъ-ós valódi méreteinek felismeréséig^jutni. Az Olvasóra a rendezetlen adatok halmazát hagyományozta, amelynek útvesztőjében még a tárgykörben többé-kevésbbé járatosak sem tudnak eligazodni. Fokozza az eligazodás nehézségét az adatok feldolgozásának terjedelme és a jelentőségük közötti aránytalanság, a novellisztikus bőbeszédűség, az összefüggések és perspektívák kidolgozatlansága. Lederer elvtársnő nem emeli ki megfelelő súllyal a gyarmati függés növekedésének következményeit és bizonyítékait, min : pl. a papíripar hanyatlását, vagy a cukorgyártás osztrák kézre jutását. Sőt, a gyarmati elnyomás következményeit bizonyító adatokat igyekszik kétségbe vonni. A papíripar tárgyalásánál pl. (249. 1.) az ellenforradalnu~~tertéfíétu,ást (Horthy-fasizmus) azzal vádolja, hogy egyrészt csak egy papírgyár keletkezését hajlandó az abszolutizmus alatti fejlődésnek betudni, másrészt »ugyanakkor arról beszél, hogy az előző korszakban alapított papírgyárakból éppen ebben a korszakban 9 Rogge, W.: Österreich von Világos bis zur Gegenwart, Wien, 1873. I. к. 359. 1. 10 Rogge, i. m. 430. 1. 11 Lederer, i. m. 15. 1. 12 Századok
