Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
372 VÖRÖS KÄ.ROLY Kivonulás Somogyból (195—196) A miniszteri értesítvénybó'l а Muszka interVentioról és a magyar kormánynak Szegedre történt áthelyezéséiől és országos népfelkelési tervtől értesülvén; nehogy mi is, mint a magyar hadsereg és kormány kiegészítő részei, a nagy testülettől elszakíttassunk, azzal magunkat érintkezésbe hozni elhatároztuk, részint erőnk lehető legcélszerűbb felhasználása nézetéből ; részint bizonytalan helyzetünkbőli kibontakozás tekintetéből. Mely okoknál fogva Somogy megye térhelyét, mely á közügynek annyi előnyt, és nekünk annyi polgári örömérzést nyújtott, — vérző szívvel bár, de meg nem tört reménnyel elhagyva, 1849ki august elején a nagy Nemzettesthez közeledni sieténk. <196—217) A következő oldalakon Noszlopy leírja Szekszárd felé vonulásukat: a Dunán átkelve akartak a fősereghez csatlakozni. Szekszárdon az 1500 főnyi somogyi zászlóalj zalai és vasi önkéntesek mintegy 600 főnyi csapatával gyarapodik. Gáspár futárt küld Szemeréhez, s utásítást kér további teendőire vonatkozólag. Szemere válasza rövid : »Sietek önnel tudatni, miként a magyar kormány és hadsereg itt (Szegeden - V. K.) pontosult össze, a túlnyomó ellenséggel vívandó élet-halál tusára. — Szívesen fogadjuk önöket sorainkba!,— ha azonban ön Túladuna védelmére magát hivatva érzi ; felhatalmazom ós üdvezlem önt!« (198. 1.). Noszlopyék bizonytalankodnak, —<- döntő hatással van rájuk az a hír, hogy Klapka seregének egy része Veszprémben áll. Elhatározzák a hozzá való csatlakozást. Ezt ajánlja Klapka utóbb érkező megbízottja, Mednyánszky ezredes is. Az emlékirat elmondja, hogyan vonul át a zászlóalj Bonyhádon (keserűen említi meg az itteni gazdag sváb parasztok magyarellenességét, -— Noszlopy 20 000 pft sarcot hajt be rajtuk emiatt) Tabon, Kocsolyán, Iregen át Zamárdihoz, ahol kompon átkelve a Balatonon, Füredre vonulnak. Füred »mógserti szűkölködött aristokrata vendégek nélkül, kik bizonyosan nem számítva megjelenésünk által okozott szerencsére, ide gyűltek a haza vészébeni részvétet kerülve, gyalázatos — haza romjaira épített — reményeiknek örömpoharát, vagy a hon szent ügye diadala esetében merítendő aggályuknak elszóródását élvezni. Meglepetésük oly szembetűnő volt, hogy közhelyen alig mutatá egy-kettő magát, majd verék az útra indulót, miglen ködként eloszlottak.« (203. 1.) A csapat Füreden újabb, kb. 900 főnyi Fehér- és Tolna megyei erősítéssel szaporodik. Innen Veszprémbe indultak, ahol még nagy terveik voltak. Klapka augusztus 10-i váratlan győzelmes kitörése feléleszti a reményeket, tervet kovácsolnak »miszerint Bakony oldalán egy 80 000-ből álló hadtest, dunántúli megyékből állítandó újoncokból alakíttassék, azon célból, hogy ez azon esetre is, ha az aldunai tábort vész érendné, Komáromra támaszkodva, a haza megmentése erőssógeül fennálljon«. (212. 1.) E nagy tervek szövögetése közben éri utói őket az összeomlás híre : Mednyánszky Komáromba hívja a csapatot, egy része be is megy a várba, a testvérek azonban kívül maradnak »a Bakony rengetegébe vetők magunkat, többnyire álöltönvben ; Meszlónyi József felejthetetlen nemes gondolkodása és segélye által gyámolíttatvák«. (217. 1.) Az emlékitat epilógusként a Dunántúl védelmének kérdését elemzi, talán arra számítva, hogy mégegyszer hasznát veszi valaki az itt felvetett ötleteknek: (217—225) Mielőtt dunántúli hadjárati eseményekre vonatkozó íörténelmi rajzom kárpitja .legö.diilne, tanulságosnak látom magánynézeteimet némely, — épen az írt tényekkel lényeges összefüggésben lévő — tárgyakról utólag mellékelni. Ilyen :
