Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
370 VÖRÖS KÄ.ROLY (185—186) Ezután elmondja, hogyan csillapította le a gödri tábor zúgolódó népfelkelőit megmagyarázva nekik, hogy legnagyobb dologidőben történt mozgósításuknak köszönhető az, hogy az ellenség nem mer támadni. Általános felkelésre buzditó népgyűlések. Népvezérré választatásom (186—188) A muszkák bejövetelérőli hír általánossá válván, a miniszteri rendelettel egybehangzók g, igyekezénk a népet a haza veszélyéhez mért lelkesedésre buzdítani, mely — dicséretére mondva, a somogyi, sőt hol lelkes vezetők nem hiányoztak, az egész dunántúli népnek — oly nagy volt, mely minden várakozást kielégített. . . Az első általános népfelkelési gyűlés pontjául a központot jelelénk ki, hol roppant számú nép seregelvén össze a földmívelő, iparmíves, és értelmes polgári rendből, — gazdag földbirtokosokból alig egy kettő, — főúr (mágnás) egy sem. Lipcsei Jónás központi főbír ó nyitá meg a gyűlést, — utána Jakab István jeles népszónok, — ő titánná Kacsó ref. lelkész — nem annyira szónoklati * virágokkal, mint a tárgyat érdeklő nyomatékos beszéddel. — Ezt követé Nagy Sándor (kiről fentebb emlékezénk) tiszta és lelkes előadással, kiemelve a fenyegető vész nagyságát, és ehhez irányzandó polgári kötelesség telyesítését. Végié a főurakról tevén említést: »kéré őket hazaszeretetre, és sorakozni zászlóink alá /« Utolsó jelen sorok írója léptem fel, és a nemzeti egyetértést állítani fel győzelmünk legbiztosabb feltételeül... Nem hagyám különben jó szándokból eredett azon nyilatkozatát előttem szólónak megjegyzés nélkül, miszerint ő a főurakat zászlóink alá kérőleg verbuválja. Ez a zászló, mely mindenkinek nyitva áll, közszabadság, haza megmentése zászlója, — ezt követni szegénynek, boldognak polgári szoros kötelessége, kit a hon földe tart és egével fedez, — leginkább pedig azoknak, kik a hazának legtöbb javait élvezik, — és ki hideg közönyösséggel nézi a haza bajait, mint ki nem érdemes a haza jótéteményire megvetésre méltó, —annak keble nem a honé, nem az emberiségé, nem is istené; de gonosz szellemeé( !) (tetszés) — Tisztelt barátom e tárgybani kérelme ellen a nemzeti becsület nevében óvást teszek, tiltakozom, — nehogy azt gondolják a hazafiatlan érzelmű, dölyfös hatalmasok, miként a polgári kötelesség telyesítés mellőzésével, még a hazafiságban is kiváltsággal bírnak, (helyes!)... A kaposvári erdőbe egybegyűlt néphez hasonló szellemben szóllalván fel, a nép azon kívánságára, miszerint vezér nélkül nem lehetvén, járásonként választasssék egy Népvezér, — e díszes állást köszönettel elfogadám... ( 188-190) Majd a marcali nagy népgyűlésről számol be röviden. Ezután néhány, az általuk alakított tisztikarban nagyobb szerepet vitt személyről emlékezik meg. »Egykettő maiglan ól, és önfentartási életbölcseletból az idő-, és emberekhez szabja elveit. Legyen az ő hitök szerint!« — teszi hozzá. Szerencse fordulat aug. elején 1849. Horvát stíriai csapatok betolongásaik. Nagyatád, — Simongát, —• Cseberki (191—193) A muszkák jövetele hírére, vérszemet kapván az idegen zsoldosok, kevésbbé tartózkodtak megyénk földére betolongani, eddigieknél nagyobb erővel, horvát és stíriai határokról.
