Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
'336 VÖRÖS KÁROLY nek el. 57 Noszlopy kénytelen erélyesen fellépni e mozgalmak ellen, melyekben, mint bátyja emlékiratai is elmondják, olykor az ellenség keze is benne van, így akarván megzavarni a nép és a kormánybiztos egységét. Mindenesetre jellemző, hogy abban a sajtóhajszában, amit 49 késő tavaszán Noszlopy ellen demagóg jelszavakkal megindítanak, állandóan visszatérő, de mindig gondosan álcázott sirámként ott szerepel a földfoglalások elnézése, »a kommunismu&nak minden kinövései«. Céljuk világos : ha ezek hatására Noszlopy erélyesen lép fel a parasztok ellen, elveszti legszilárdabb támaszát, — ha ezt nem teszi, a jobbratolódó kormányt rábírhatják elmozdítására. Noszlopy azonban megtalálja a helyes utat. Ez az út Kossuth útja, aki egy héttel a Függetlenségi Nyilatkozat után, de még a Szemere kormány megalakulása előtt kiadott rendeletében lényegében úgy intézkedik, hogy ahol a földesúr nem tudja valamely vitás földdarab majorsági voltát bizonyítani, ott az olyat urbariálisnak, tehát a jobbágyot megillető földnek kell tekinteni. Ez a rendelet alkalmas arra, hogy becsületes végrehajtása esetén kihúzza a földfoglalások körüli ellentétek méregfogát. Noszlopynak ez úgylátszik sikerül : június 7-i rendeletében igen szigorú intézkedéseket helyez kilátásba a további földfoglalások ellen. De ugyanennek a rendeletnek előző pontjaiban nyomatékosan felhívja a szolgabírákat, hogy vitás esetekben a fenti kormányrendelet szerint járjanak el. E lépés sikerét mindennél világosabban mutatja az, hogy a tömegek továbbra sem vesztik el kedvüket, a népfelkelés ezután is zavartalanul működik, s a tömegeknek mindvégig megmaradt Noszlopyba vetett bizalmuk.58 E bizalomnak nyilván nem kis mértékben oka az is, hogy a szegény kisbirtokos Noszlopy ez ügyben jóformán érdektelen, s a nép is tisztán látja, hogy cselekedeteiben nem önző szempontok vezetik. Az arisztokrácia ellene van, de a nép majd gallérját csókolta, midőn Noszlopy nevét említette, s azt mondja, hogy él-hal érte — írja á követválasztások alkalmával Roboz Noszlopynak.59 Ez a bátorság és bizalom, mellyel Noszlopy jóformán feltétel nélkül a nép legszélesebb rétegeire mer és tud támaszkodni, legfőbb forrása sike-67 OL. Noszlopy Gáspár kormánybiztos iratai 1298. sz. cs. Vádlottak levelei, 10. sz. A buzsáki parasztmozgalomról számol be, — ugyanerről beszél az ugyanebben csomóban található Beadványok 20. sz. is. Ugyancsak a Beadványok sorozatban még : 12. sz. Svastics Gábor szolgabíró jelentése az andócsi, bálványosi, gerézdi, acsai, kereki-i mozgalmakról, — 15. sz. jelentés a torvaji parasztok mozgalmáról, — 33. sz. iharosi legelőfoglalás, •— 34. sz. liszói legelőfoglalás. 6S . A májusban nagyban elterjedt föld- és legelőfoglalások alapján a somogyi helyzetet a Márczius Tizenötödike már idézett »Utazó« aláírású tudósítása így jellemzi : »Noszlopy alatt a cómmunismusnak minden kinövései buján kihajtottak. Somogyban már nem legelőfoglalásról van szó, hanem elfoglaltak ós leétettek réteket, vetéseket, kimértek földeket, s a kormánybiztos nem tud erőt kifejteni ezek meggátlására vagy megzabolázására. Persze ő s az új magisztrátus nem szeretné popularitását kockáztatni.« — Az 5194/1849. számú rendeletre (Közlöny 1849 ápr. 21. 85: sz.) és értékelésére ld. Spira, i. m. 239—241. 1. Noszlopy rendelete : ÖL. Noszlopy Gáspár kormánybiztos iratai. 1300. sz. cs. Vegyes iratok. (1849. VI. 7.) Hogy a Noszlopy-ellenes sajtóhajsza mögött mennyire a reakció keze volt, világosan mutatja, hogy az egész támadás-sorozatot elindító és bezáró cikket az az Atády Vilmos írja, akinek nevét mint a földesurak érdekeit képviselő s a parasztság forradalmi megmozdulásait mindvégig leszerelni igyekvő »Nép Barátja« egyik, paraszti származását a nép felé öblös hangon fitogtatni szerető tudósítójáét ismerjük. (V. ö. Spira György: Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése. Századok 1948., ahol a Nép Barátját és személy szerint Atádyt is részletesén értékeli.) 69 OL. Noszlopy Gáspár kormánybiztos iratai, 1299. sz. cs. 1849 júl. 2. Roboz István levele. Az értelmiség alsó rétegeinek ragaszkodására jellemző Verbai János magyaratádi tanító Noszlopynak ajánlott verse. (Esze Tamás: Protestáns nemzetőrök éneke 1849-ből. Az Ut, 1953. 10. sz.)
