Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
326 VÖRÖS K.ÍROI.Y akik emlékeznek a szeptemberi napokban kifejtett tevékenységére, s most megragadják az alkalmat, hogy felhívják rá a kormány figyelmét. 1849 február 28-án a Közlönyben cikk jelenik meg (mint később kiderül, a hűséges Kolmár tollából),26 mely Somogyból írott levél formájában számol be mindarról, amit Noszlopy az őszi hónapokban cselekedett : »Volt nékünk egy lelkes, erélyes szolgabíránk a marczali járásban, kiről kormányunk tán njm is tudja, minő kincset birt e tisztviselőben a nehéz napokban. E férfiú már azelőtt is a nép embere : de különösen a forradalmi napokban a népnek valóságos atyja, vezetője volt. 6 volt az ki a Jellachich-féle hadjárat alkalmával az ellenségnek legnagyobb gátja .volt : kémjét, futárját, egy horvát katonatisztet, Terbukovich nevűt elfogatta s Keszthelyre kísértette, miért Jellachich dühében majd ajkát harapta le, mivel ezáltal hadi terve hiúsult és késleltetett. S e férfiúnak schwarzgelb nemzetőr tisztekkel is küzdenie kellett, sőt több tiszttársai is csitítgat ák, fenyegetvén Jellachich bosszújával : de ő rettenthetetlenen állott ügyünk mellett : a népet az ellenség élelmezésétől letiltotta, nemzetőröket vévén maga mellé cirkált az ellenség útjában, annak több társzekerét elfogta, s ahol csak lehetett, ártani el nem mulasztá. S ezért, midőn Jellachich Somogyban tanyázott, halába keresteté a vakmerő szolgabírót, ki neki annyi kárt okozott, s csak alig sikerült neki megszabadulni. E jeles szolgabíró neve Noszlopy Gáspár... Adjon az Isten az igaz ügynek minél több hasonló barácot, s kormányunknak sok ily lelkes tisztviselőt.« A tudósítás szerkesztői lábjegyzete közli, hogy értesülésük szerint »e derék polgártársunk már szerencsésen Debrecenbe érkezett«.27 Egy héttel később jelenik meg a kormánylap hasábjain a somogyi helyzetről . zóló, már idézett tudósítás : végső kicsengése : »csak kis katonai erőt kell túl a Dunára rendelni s általános lesz a népfelkelés... Somogy megye földnépe nem akar a császári katonai kormány alatt maradni, s várva várja a pillanatot, midőn a magyar kormánynak mutatja be hódolatát« — nyilván azzal a célzattal íródott, hogy megfelelően alátámassza a Kossuthnál e napokban jelentkező két fiatalember szavainak hitelét. A Honvédelmi Bizottmány Elnöke még kissé bizalmatlanul fogadja a tervet, mely Somogy megyéből kiindulva szerencsés esetben több más megye felszabadítását is tervezi. Kossuth aggodalmaskodik : »tudomása szerint -- mondja — ellenséges erők szállván meg a dunántúli megyéket, mint ilyennek, felszabadításuknak idejét nem látja még elérkezettnek, és a nemes vállalat minden eredményire kilátás nélkül nagy veszéllyel jár«. De Noszlopyék nem tágítanak, s Kossuth végül beleegyezik abba, hogy tervet dolgozzanak ki, s azt neki benyújtsák. Alig néhány nap, s a két 'testvér máris kész tervezettel jelenik meg Kossuthnál. A tervezet szerint plakátokat fognak nyomatni és a bácskai hadsereg néhány önkéntes somogyi katonájával a Dunán átkelve e hirdetményeket megyeszerte elterjesztik. Majd a hirdetményekben megjelölt nagyobb helyeken toborzógyűlést tartanak, a nép élén elfoglalják Kaposvárt, elfogják a császárpárti vezetőket, a nép választása alapján új, forradalmi szellemű tisztikart hoznak létre, nemzetőrség s népfelkelés segítségével megvédik a megyét, miközben rendes katonaságot is szerveznek. 4 26 Márczius Tizenötödike 1849 jún. 6., 41. sz. »Önvédelmi szó kénytelenségből«. Kolmár itt elismeri, hogy a cikket ő írta, -— büszkén hivatkozik paraszti származására. 1845-ből egy cikkét ismerjük, melyben a »Népjegyzők rendezésé«-t, nyomorult helyzetük javítását sürgeti. (Pesti Hirlap júl. 13.) Noszlopy kormánybiztossága alatt Somogy megye főjegyzője. (Életéről 1. Szinnyei, i. m. VI. k. 779—784. 1.) 27 Közlöny 1849 febr. 28. 40. sz. »Somogyból februárban. . . « kezdetű tudósítás.
