Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

A NÉPTÖMEGEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1020—1933 .271 csönök összege fokozatosan nő a 10—20, a 20—50 és az 50—100 holdas kategóriában ; csakhcgy ezeknél ugyanígy fokzatosan csökken a nem bankszerű kölcsönök jelentősége (ezekre az összes adósságokból 44% esett a dolgozó parasztoknál, 39% a kulákoknál és csak 28% a nagybirtokosoknál), így tehát az eladósodott birtokok összes terhének holdankinti átlaga valójában a birtoknagysággal fordított arányban, csökkent. A kölcsönfeltételek szerint is éles különbség van a dolgozó parasztok, a kulákok és a nagybirtokosok közt. A dolgozó parasztok összes banktartozásából (a földreform-adósságon kívül) csak 5% volt hosszúlejáratú, törlesztéses kölcsön és közel 45% az egészen rövidlejáratú, magas kamatú váltókölcsön.71 A kulákok banktartozásából már 27% volt törlesztéses kölcsön, a nagybirtokosokéból pedig 40%! 1932 októberében a kormány kénytelen volt a mezőgazdasági adósságok ügyében intézkedni ; persze nem azért, hogy komoly segítséget nyújtson az adósságok közt vergődő dolgozó parasztoknak, hanem, mert az adósságfizetések teljes lehetetlenülése miatt az egész bankszervezet az összeomlás küszöbén állt, s mert segíteni kellett az adósságok miatt szintén bajbajutott nagybirtokosokon és kulákokon, A finánctőke nem törődhetett bele abba, hogy az adósok százezrei egyszerűen, önkényesen megtagadják a fizetést ; a végrehajtások erőszakolása pedig forradalmasította volna a vidék népét. A »megoldást« a »gazdavédelmi« intézkedések hozták meg. Ezek lehetővé tették, hogy azok a birtokosok, akiknek az adóssága földjük kataszteri tiszta jövedelmének bizonyos többszörösét meghaladja, birtokuk »védetté« nyilvánítását kérhessék, ami azt jelentette, hogy a tőketartozások megfizetésére, illetőleg törlesztésére haladékot kaptak, kamatfizetési kötelezettségüket pedig maximálták. A földhözjuttatottak is különféle terjedelmű halasztásokat kaptak tartozásaik fizetésére; ehhez már sem a »megváltást szenvedett« (helyesebb kifejezés lett volna »megváltást élvező«!) nagybirtokosoknak, sem a finánctőkéseknek nem volt közvetlenül közük, mert a földhözjuttatottak hitelezője az államkincstár s azon keresztül a Kreuger-bankház volt. Ugyanakkor az állam »átvállalta« a 10 holdon aluli birtokok adósságainak egy részét ; vagyis azokat a tartozásokat, amelyeknek a behajtásáról a bankok nem is álmodhattak, hiszen az akkori árak mellett az adósok egész vagyona is csak adósságuk töredékét fedezte volna. Ezeknek az adósságoknak a tekintetében a finánctőkések persze boldogan vállalták, hogy ezentúl az állam legyen az adósuk és fizessen a dolgozók adójából, hiszen így csak a behajtás módja változott, lett számukra kényelmesebb. A védettséget élvező nagybirtokosok pedig »szabadon egyezkedhettek« hitelezőikkel, amit megkönnyített az is, hogy az ő hosszúlejáratú tartozásaik egy része idegen valutára szólt, ezek pedig a válság alatt devalválódtak.72 Mindezek az intézkedések azonban nem változtattak azon a helyzeten, hogy még 1932/33-ban is a mezőgazdaság egész pénzbevételéből 25%-ot kellett volna adósságszolgálatra fordítani, sőt a jó termésű 1933/34 évben is 22%-ot, 71

A földváltság is hosszúlejáratú tartozás volt ugyan, de az nem szolgálta termelőeszközök beszerzését, s ezért figyelmen kívül kell hagyni. 72

Az egész mezőgazdaság adóssága 1932 és 1938 közt a felsorolt tényezők és a teljesített törlesztések eredményeképpen 2179-ről 1600 millióra, az adósságszolgálat 225-ről 75 millióra csökkent ; azonban az utóbbi még mindig 8.2%-a volt a mezőgazdaság akkori pénzbevételének, bár ebben az évben az adósvédelmi intézkedések következtében törlesztést nem kellett fizetni, csak kamatot.