Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: A szovjet történettudomány legfontosabb feladatai 14

A SZOVJET TÖRTÉNETTUDOMÁNY LEGFONTOSABB FELADATAI 21 kapitalista rendszer — versenye, és hogy milyen szakadatlanul nőnek a szocializmus és gyengülnek a kapitalizmus erői. A kapitalizmus általános válságáról szóló lenini-sztálini elmélet alapos megértése lehetőséget nyújt a történészeknek arra, hogy vizsgálni tudják a kapitalista országok politikai és gazdasági fejlődését, bemutathassák azt a társadalmi erőt, amely a társadalom elhaló erőinek szétzúzására hivatott . A mai kapitalizmus periodizációjánál tekintetbe kell venni Sztálin elvtársnak azt az útmutatását, hogy a kapitalista rendszer általános válságának első szakasza az első világháboiú idején kezdődött és ezt főkép az váltotta ki, hogy a Szovjetunió kiszakadt a kapitalista rendszerből. Az általános válság második szakasza a második világháború idején bontakozott ki, különösen azt követőleg, hogy számos népi demokratikus ország vált ki Európában és Ázsiában a kapitalista rendszerből. Itt tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy a kapitalista világrendszer általános válságának oka egyrészt a kapitalista világgazdasági rendszer egyre fokozódó hanyatlása, másrészt pedig a kapitalista rendszerből kivált országok — a Szovjetunió, Kína és a többi népi demokratikus ország — egyre növekvő gazdasági ereje. Ezeknek a tételeknek a fényénél válik különösen szembeszökővé, hogy milyen hibát követtek el azok a történészek, akik a mai kapitalizmus történetének vizsgálatánál nem vették figyelembe, hogy két rendszer jött létre és fejlődött ki és hogy két tábor van a mai világban. Ha a mai kapitalizmus elemzésénél nem vesszük tekintetbe ezt a rendkívül fontos tényezőt, helytelen képet kapunk a mai kapitalista országok fejlődéséről, az osztályharcról és távlatairól. A történészeknek a kapitalizmus problémáinak vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyniok az imperialista ellentétek kérdését sem. A Szovjetunióban folyó kommunista építés és a népi demokratikus országokban kibontakozó szocialista építés sikerei veszett dührohamokat váltanak ki az imperialista burzsoáziából. A népi demokratikus országokban elítélt kártevők, kémek és diverzánsok perei tanúsítják, hogy az imperializmus — a béke erői és a szocializmus elleni harcában — nem retten vissza semilyen eszköztől sem. Az utóbbi években az imperializmus fokozta ideológiai agresszióját, hogy erkölcsileg lezüllessze a tömegeket és főleg az ifjúságot. A kapitalista országokat olyan könyvek, brosúrák, folyóiratok, filmek kiapadhatatlan özönével árasztják el, amelyekben embergyűlölő háborús propagandát fejtenek ki a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Az imperializmus szolgálatába állítja a burzsoá történetírást is, amely a burzsoázia érdekében mindig kész volt a történeti események és tények meghamisítására. Ma a történelemhamisítás mérve fantasztikus méreteket öltött. A kapitalista országok iskoláiban olyan tankönyvek alapján tanítanak, amelyek a fajgyűlöletet prédikálják, megmérgezik a gyermekek és a felnőttek tudatát. A cél világos : az ifjú nemzedékből olyan vad rablóhordát akarnak nevelni, mint nemrégen a hitleri fasizmus. A múltat modernizálják, fokozottan érdeklődnek a középkor iránt, mert itt is »kapitalizmust« keresnek, a kapitalizmus »örök« voltának bizonyítékául. A történelmet, a népi mozgalmak jelentőségét meghamisítják, a fajgyűlöletet és az idealista sötétséget terjesztik. Ezek a mai polgári történetírás eszmei alapjai. Nincs bennük egy mákszemnyi tudomány sem. A burzsoá történészek munkáiban nyoma sincs sem az objektivitásnak, sem a lelkiismeretnek a történeti tények felhasználásában. Az imperialista gazdáik megrendeléseit hévvel teljesítő áltörténészek, sőt egész történettudományi intézetek »tudomá-