Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
A NÉPTÖMEGEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1929—1933 247 Mint az adatokból kiszámítható : kereken 300 000 ipari munkás közül 53%-nak nem volt mosdója, 66% nem étkezhetett külön helyiségben, 73%nak nem volt fürdője, 82%-ukat nem kezelte gyári orvos, 99%-uk nem helyezhette el gyermekét gyári kisdedóvóban és ugyanannyian nem használhattak gyári könyvtárt. Igen alacsony volt a társadalombiztosítás színvonala. A társadalombiztosítási intézmények összes szolgáltatásai (táppénzek, segélyek, gyógyászati költségek stb.) 1929-ben csak 50,5 millió, pengőt tettek ki, ugyanakkor, amikor a gyái- és kézműipar évi munkabérösszege kereken. 700 millió pengő volt. Később pedig nemcsak nem bővítették, nem fejlesztették az egészségügyi intézményeket, hanem évről-évre kevesebbet fordítottak a segélyezésre, gyógyszerekre, az orvosi szolgálatra, s mind többet adminisztrációs kiadásokra, sőt még az államnak nyújtott »kölcsönökre« is. Vessük össze ebből a szempontból az OTI bevételeit és a biztosítottaknak nyújtott szolgáltatások összegét :2 8 Év Bevétel | Szolgáltatások ezer pengőben | % A munkásoktól elvont összeg 1000 P 1929 55 630 50 471 90,7 5 159 1930 51 401 44 670 86,9 6 731 1931 47 669 35 614 82,0 12 055 1932 40 460 35 614 88,0 4 846 1933 40 371 26 773 66,3 7 13 598 Tehát még a hivatalos statisztika szerint is 1933-ban az OTI biztosítottak az 1929. évi meglehetősen nyomorúságos színvonalhoz képest közel 30%-kal kevesebb gyógyszerben, segélyben, orvosi ellátásban részesültek. (Egyébként kiegészítésül érdemes megjegyezni, hogy .1930—1933 között az OTI orvosok száma 2515-ről 2416-ra csökkent.) Anélkül, hogy a »szociális intézmények« részletes vizsgálatába kellene bocsátkoznunk, az adatokból megállapítható, hogy a magyarországi ipari munkásság az ipartelepek túlnyomó többségében még a minimális egészségvédelmi, betegségmegelőző, szociális, kulturális intézményekkel sem volt ellátva. A munkások baleset elleni védelme is rendkívül alacsony színvonalon állt. 1929-ben a balesetbiztosítási díjat vagy járulékot fizető üzemekben 31 923 baleset történt. Az összes biztosított munkások közül minden huszonötödiket ért baleset; de a bányászok közül csaknem minden ötödik (100 közül 19!) sérült meg, a téglaipari munkások közül minden tizenharmadik, az építkezéseknél minden tizenötödik, a vasiparban és a közlekedésnél minden tizennyolcadik, a gépgyártásban és a vegyészeti iparban minden huszadik.29 S ezek csak a balesetbiztosításra kötelezett üzemeknek és csak a bejelentett baleseteknek az adatai. Ilyen viszonyok között dolgozott és nyomorgott 1929-ben a magyarországi gyái ipari munkásság. Szükséges volt ezeknek a viszonyoknak az 28 A Statisztikai Évkönyvek adatai alapján. 29 Statisztikai Évkönyv, 1929. 46. 1. 5*
