Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

A KÉPTÖMEGEK HELYZETE 11 A G Y A P. Olih Z A G OK 1929—1033 243 hozzánk elsőrendű szakmunkások, akik arra kértek, helyezzem el őket utcaseprőnek, kiderült, hogy nem lehet, mert nincs állád. Nemcsak műbútorasztalosok, hanem mindenfajta foglalkozási ág képviselve van az utcaseprők között : 6 mérnök,. . . 12 felsőipariskolát végzett, 9 érettségizett, 2 jogvégzett, 9 kereskedelmi alkalmazott, 1 zenész, 54 bőiipari munkás, 14 építőipari munkás, 10 szabóipari munkás,*41 vasipari munkás, 22 élelmiszeripari, 13 faipari, 21 egyéb ipari munkás.«1

6 Mit »követeltek« ezeknek az állapotoknak az enyhítésére, a munkásosztály mind fokozottabb nyomorbadöntésének megakadályozására a jobboldali szociáldemokrata vezetők ? Tudósít erről — többek között — az előbb idézett forrás is (172. oldal) : »Nem kellene ennek a kérdésnek megoldásához más, csak jóakaratú belátás a kapitalisták részéről. Ha a kapitalizmus csak csekély belátással rendelkezne, enyhíteni tudna a kérdésen... « Ebből kiindulva azt indítványozta a szakszervezeti kongresszus szociáldemokrata szónoka a kapitalistáknak, hogy Пе dolgoztassák túl hosszú ideig a munkásokat, hogy a többiek is munkához jussanak. A kapitalisták nem sok hajlandóságot mutattak arra a »jóakaratú belátásra«, amelyért a szociáldemokrata szónok oly alázatosan könyörgött. Szó sem volt a munkaidő rövidítéséről. Ellenkezőleg : a tőkések mindjobban a munkásosztály rovására igyekeztek »takarékoskodni« ; egyrészt kevesebb munkással többet dolgoztattak, növelték a munka intenzitását, másrészt csökkentették a munkanapok számát és emelték a napi munkaidőt. Megtehették : a 8 órás munkanap ebben az időben egész Európában még csak Magyarországon és Törökországban nem volt kötelezően bevezetve. A válságig állandóan emelkedett a munkaidő. A napi munkaidőtartam hosszabbodását mutatják az alábbi adatok, amelyek mindenkor július hó első munkanapjára vonatkoznak :1

7 É V 8 óránál hoBszabb 10 óránál is hosszabb É V munkaidejű munkások az egész munkáslétszám százalékában 1923 49,0 20,1 1924 60,9 22,0 1925 51,6 35,0 1926 54,3 37,9 1927 53,4 38,7 1928 56,6 40,4 Különösen a 10 óránál is többet dolgozó munkásoji arányszámának rohamos emelkedése megdöbbentő : 1929-ben is 39%-os volt az arányuk. 1929-ben a hivatalos gyáripari statisztika szerint is 8,97 volt az 1 munkásra eső napi munkaórák átlagos száma. Egyedül a nyomdaipar dolgozott 8 órán aluli átlaggal, a többi gyáripari ágakban kivétel nélkül meghaladta a napi munkaidő a 8 órát, de voltak szakmák (téglagyártás, textilipar, élel-16

A szakszervezeti mozgalom Magyarországon, Bpest, 1926—1929. 136. 1. 17

Magyar Statisztikai Szemle, 1930. 130. 1.