Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
240 INCZE MIKLÖS Tehát csak az egész évben rendszeresen foglalkoztatott nehézipari szakmunkások engedhették meg maguknak azt a »fényűzést«, hogy ilyen családot maguk tarthassanak el. Az összes többi kategóriák keresete mélyen az említett színvonal alatt maradt, nem is szólva a huzamosabb munkanélküliség gyakori eseteiről. S a családfő keresetének kiegészítésére ebben az időben nagyon kevés volt a lehetőség, mert az egész munkáslétszámnak akkoriban csak egyötöde volt nő, amellett a nők keresete aránytalanul kevesebb is volt a férfiakénál. Ilyen nyomorúságos volt tehát a Horthy-korszak idején állandó összehasonlítási alapként szeréplő »békeszínvonal« ; és két évtizeden át még ezt sem sikerült elérnie a magyar munkásosztálynak ! A reakció korszakának kezdetén, mint már láttuk, a teljesen foglalkoztatott munkások életszínvonala is csak 40%-a volt a »békebelinek«. Alábbi táblázatunk az éltszínvonal további alakulását mutat ja. A gyáripari munkások átlagos évi nominális keresete és a reálkereset 1913-ra vonatkoztatott indexszáma így alakult :1 2 Névleges kereset pengőben Reálkereset indexszámokban 1913 = 100 É V Névleges kereset pengőben Reálkereset indexszámokban, 1913 = 100 1835 100,0 1929 ..:... 1483 68,5 522 64,0 1930 1426 73,0 505 64,0 1931 13 IÓ 71,0 500 51,2 1932 1172 65,3 965 55,7 1933 1132 67,5 ' 1273 64,0 1934 1125 68,5 1318 70,4 1935' 1113 66,6 1407 69,1 1936 1132 64,0 1465 68,1 1937 1147 60,9 1913 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 A táblázat a névleges kereseteket az inflációs papírkoronákról aranykoronára s azon keresztül pengőre átszámítva közli. Ismeretes, hogy — amint az rendszerint történni szokott — az infláció kezdeti szakaszán a belföldi árak (és még kevésbbé a bérek) még nem emelkedtek olyan mértékben, mint ahogyan a valuta romlott ; így volt lehetséges, hogy 1921-ben és 1922-ben az 500 pengőnek megfelelő évi bér vásárlóereje a háborúelőtti életszínvonal 64%-ának felelt meg. De 1923-ban és 1924 első felében már más volt a helyzet : az áremelkedés legalább ugyanakkora, sőt sokszor nagyobb mértékű volt, mint a valuta romlása, a munkabérek pedig — amint az minden inflációban történni szokott — lemaradtak a versenyben. így aztán 1923-ban, a gyáripar inflációs prosperitásának csúcspontján, amikor a tőkések hatalmas profitokhoz jutottak, már csak az 1913. évi reálbér fele maradt meg a munkásságnak ; s 1924-ben is alig javult a helyzet. A reálbér a válság előtti korszak-12 Magyar Statisztikai Szemle, 1938. 456—457. oldal. Az ottani táblázaton szereplő, 1921 = 100 alapú indexszámokat az idézett cikkben található utalások alapján 1913 = 100 alapra számítottuk át. Az 1937. évi adatokat más forrás (gyáripari statisztika) felhasználásával, láncindexszám számításával nyertük.
