Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
232 A. \r. PANKBATOVA érkezett Szergo Ordzsonikidze, aki szoros kapcsolatban állt Irán demokratikus rétegeivel és rendkívül nagy tekintélynek örvendett közöttük. A kaukázusontúli bolsevikok 1911 végéig segítették az iráni forradalmárokat, egészen addig, míg az iráni forradalmat egyesült erővel elnyomta az iráni belső reakció, az észak-iráni területeket megszálló cári Oroszország és az imperialista Anglia, amely az ország déli városaiba vonult be. У. I. Lenin felhívta a nyugateurópai és óroszországi proletariátust, hogy nyújtson segítséget az iráni népnek a sah és a külföldi imperialisták elleni harcában. A szocialista sajtóban leleplezte az imperialista hatalmrknak az iráni forradalom ellen irányuló ellenforradalmi politikáját. Rámutatott arra, hogy a nemzeti felszabadító forradalom útja az egyedüli reális út az elnyomott népek felszabadulásához. Az 1905-ös orosz forradalom közvetlen hatására, az 1908 — 1911. évi török polgári forradalom időszakában Törökországban megmozdultak a parasztok, a munkásdk, de a hadsereg is. Az ifjútörök szervezetek azonban nem akartak forradalmi harcot vívni az imperialisták ellen a szultáni hatalom megdöntéséért, hanem csak alkotmányos rendszer felállítására törekedtek. Ez azután a török forradalom meggyengüléséhez, majd elnyomásához vezetett. V. I. Lenin a keleti forradalmi eseményeket és a burzsoá nacionaUsták szerepét a következőképpen jellemezte : »Az ázsiai forradalmak megmutatták nekünk, hogy a liberalizmus ott éppoly jellemtelen és aljas, hogy a demokratikus tömegek önállósága ott éppoly rendkívüli jelentőségű, megmutatták a proletariátus éppoly éles elhatárolódását mindenféle burzsoáziától. Aki az Európában és Ázsiában szerzett tapasztalatok után osztályok fölött álló szocializmusról beszél, azt érdemes egyszerűen ketrecbe zárni és úgy mutogatni, mint valami ausztráliai kengurut.«2 3 Az 1905-ös orosz forradalom erős hatására indultak harcba Kína népi tömegei is az imperialista elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért. A széleskörű nemzeti mozgalom Kínában a nagy kínai forradalmár, Szun-Jat-szen nevéhez fűződik, aki politikai elvèifc 1907-ben Tokioban, a kínai egyetemisták gyűlésén fejtette ki. Szun-Jat-szen tanítása a polgáridemokratikus forradalomnak, és az imperialisták által leigázott Kína nemzeti felszabadításának programmja volt. V. I. Lenin nagyra értékelte Szun-Jatszennek és híveinek harcos, őszinte demokratizmusát és antiimperialista programmját. Az 1911 —1912-es kínai forradalom megdöntötte a monarchiát és Kína köztársasággá vált, azonban a liberális burzsoázia kompromisszumos politikája és a kínai demokrácia .gyengesége következtében Kína nem volt képes felszabadítani magát az imperialista rabság alól és megoldani az agrárforradalom feladatait. Csak az oroszországi forradalmi tömegek példája által lelkesített kínai munkások és parasztok további önfeláldozó harca vezette el a kínai népet a feudalizmus és az imperializmus felett aratott, és a második világháború után bekövetkezett teljes győzelemig. Mint láttuk, az 1905—1907-es forradalomnak rendkívül nagy nemzetközi jelentősége volt. E forradalom tanúsította, hogy a XIX. század végén .uralkodó »békés időszak«-ra a világtörténelem új korszaka köszöntött be, a forradalmak viliarának és előretörésének korszaka. A világtörténelem ezen új szakaszában a fiatal orosz proletariátus került a nemzetközi munkásmozgalom élére. A. M. PANKRATOVA 23 Lenin, Vál. Müv. I. köt. 73. 1.
