Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

230 A. \r. PANKBATOVA ben kb. százezer munkás sztrájkolt, addig 1906-ban már ötszázhétezer. A francia munkások között egyre népszerűbbé vált az általános sztrájk eszméje. A munkásmozgalom vezetői között nem volt meg az egység az általános sztrájk kérdésében. Jaurès és hívei elismerték, hogy szükség van az általános sztrájkra, de nem tartották a forradalmi harc eszközének és nem mutattak rá a fegyveres felkeléssel való kapcsolatára. A tömegsztrájkot csak mintegy kisegítő eszköznek tartották, hogy ezzel reformokat kényszerítsenek ki a kormánytól. A francia szocializmus másik áramlata — a guesdeisták — lemondtak a politikai hatalom kivívásának forradalmi taktikájáról. A guesdeisták elítélték az általános sztrájk eszméjét túlbecsülő anarchistákat és anarchoszindikalistákat, ők maguk viszont, Engelsre hivatkozva, lebecsülték ezt a harci fegyvert. Engels azonban — mint Sztálin elvtárs megjegyezte — nem bármiféle általános sztrájkot bírált, hanem csak »az anarchisták általános gazdasági sztrájkját, melyet az anarchisták a proletariátus politikai harca helyett javasoltak.«2

0 Az 1905-ös orosz forradalom hatását tapasztalhatjuk abban is, hogy Angliában is kiéleződtek az osztályellentétek és fokozódott a munkásmozgalom. Különösen megnőtt az angol munkások harci aktivitása 1906— 1909 között, amikor az ipari válság következtében a munkások zöme elnyomorodott. 1911-ben Angliában fellángolt a dokkmunkások általános sztrájkja. Ugyanebben az évben indítottak általános sztrájkot a vasutasok is. A legnagyobb és legharcosabb jellegű volt a Dél-Wales-i szénbányászok sztrájkja 1912-ben. Ez a sztrájk kb. 2 millió munkás részvételével 35 napig tartott. Az angol flotta szén nélkül maradt. A koimány félt nyílt harcba bocsátkozni a munkásokkal és sietve törvényt hozott a bányászok körzetek szerinti minimális béréről. V. I. Lenin a -szénbányászok sztrájkjáról megállapította, hogy ez kiemelkedő esemény Anglia életében. »Angliában a társadalmi erőviszonyokban eltolódás következett be, amelyet nem lehet számokkal kifejezni, de amelyet mindenki érez.«2

1 Tömegsztrájkok, tömegtüntetések és utcai összecsapások zajlottak le 1905—1907 között Nyugateurópa más országaiban is, tanúsítva a nemzetközi proletariátus forradalmi energiáját. A nyugateurópai proletariátus tragédiája az volt, hogy nem állt az élqn igazi újtípusú forradalmi proletárpárt, amely képes lett volna a tömegeket az imperializmus megdöntéséért, a szocializmus győzelméért folyó harcban vezetni. Csak az orosz bolsevikok mutatták meg az 1905-ös forradalomban, hogy össze tudják kötni a gazdasági sztrájkot a politikai sztrájkkal és a politikai sztrájkról át tudnak térni a felkelésre. — Az orosz bolsevikok a tömegek között végzett fáradhatatlan munkájukkal, a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeinek mélyreható ismeretében, a stratégiai és taktikai kérdések tudományos kidolgozásával előkészítették az orosz proletariátust az 1917 októberi döntő harcokra. Csak olyan következetesen forradalmi párt vezetésével, mint amilyen a marxilenini elmélettel felfegyverzett bolsevik párt volt, válhatott az 1905-ös forradalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalom »főpróbájá«-vá, a világforradalom előjátékává. 20

Sztálin, Művei, 6. köt. Bpest, 1951. 94. 1. 21

Lenin, Művei, 18. köt. 438. 1. (oroszul).