Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

AZ 1905—1907. ÉVI ELSŐ OROSZ' FORRADALOM NEMZETKÖZI JELENTŐSÉGE 217 A január 9-én Péterváron lejátszódott események után Ausztria-Magyarország proletariátusa különösen aktívan és forró együttérzéssel lépett fel a cári önkényuralom ellen forradalmi harcra kelt orosz proletariátus védelmében. Országszerte nagygyűléseket, összejöveteleket, tiltakozó tüntetéseket rendeztek a cárizmus bestiális terrorcselekménye ellen. A cári Oroszországhoz legközelebb eső Ausztria-Maigyarország egyike volt azon nyugateurópai országoknak, ahol az orosz forradalom különösen erősen éreztette hatását. Ez elsősorban abból következett, hogy a soknemzetiségű Habsburg monarchiában sok gyújtóanyag volt. Az Ausztria-Magyarországot marcangoló osztályellentétek és nemzeti ellentéte*k komoly gazdasági és politikai válságot váltottak ki az országban. Az orosz proletariátus forradalmi harca forró szimpátiát és együttérzést váltott ki — nemzeti hovatartozástól függetlenül — Ausztria-Magyarország munkásai között. A parlament megnyitásával kapcsolatban Bécsben összehívott gyűléseken a munkások mély megindulással, állva hallgatták a szabadságért vívott harcban eïesett orosz munkásokról szóló híreket. Január 23-án Bécsben .nagy munkásgyűlést tartottak. A szónokok beszédét minduntalan ilyen közbekiáltások szakították félbe : »Éljen a forradalmi Oroszország!«, »Le a cárizmussal!«, »Dicsőség a szabadság vértanúinak!«, »Éljen a forradalmi Oroszország, éljenek a forradalom hősei!«. A nagygyűlésen résztvevő rendőrtiszt kijelentette, hogy »megengedhetetlen a forradalom dicsőítése«, de a szónokok ugyanabban a hangnemben folytatták tovább beszédüket. Az osztrák szociáldemokraták arra használták fel a munkások forradalmi megnyilvánulásait, hogy fokozták harcukat az általános választójogért. A szociáldemokraták és különösen jobboldali szárnyuk részére az általános választójogért folytatott harc öncél volt, nem kötötték ezt össze a proletariátusnak a szocializmusért vívott osztályharcával. A forradalom veszélyével csak ijesztgetni akarták az uralkodó osztályokat. így pl. Schuhmayer szocialista képviselő a következőket jelentette ki : »A papi uralom és a félabszolútizmus nem folyhat tovább. 'Ha a kormány ezt nem érti meg, akkor nézze meg Oroszországot«. Ezután a jelenlévő rendőrbiztos a gyűlés folytatását nem engedélyezte.6 A január 26-án, a bécsi »Mnnkásklub«-ban tartott nagygyűlésen a bécsi munkások forró szimpátiájukat fejezték ki »az orosz forradalom hősei iránt«. »Visszafojtott lélegzettel figyeljük azt a gigászi harcot, amelyet a forradalmi Oroszország a véreskezű zsarnokság — az összes népek ellensége — ellen vív« — írták a bécsi munkások határozatukban: »A fájdalom és felháborodás tölti el szívünket, ha a Pétervár utcáin végrehajtott aljas gyikosságokra gondolunk és mégis boldogok vagyunk, hogy megértük ezt a régvárt napot, amely fordulópontot jelent a történelemben. Megindult az orosz nép felszabadításáért folyó harc utolsó szakasza. Örökké élni fog az elesett hősök emléke! Szívünk mélyéből sikert kívánunk a dicső harcosoknak«.7 A nagygyűlés után a bécsi munkások tüntetést akartak rendezni, de a rendőrség nem engedélyezte a felvonulást. A munkások és a rendőrség között utcai összeütközésekre került sor. Az osztrák szociáldemokrácia vezetői mindenképpen vissza akarták tartani a munkásokat az energikus tettektől. A rendőrség fokozott erővel üldözte az osztrák-magyar monarchia forradalmi érzületű polgárait. Különösen fokozódtak a terrorakciók a szláv népek "Wiener Arbeiter Zeitung, 1905 jan. 24., 30. és 31. sz. 7U. o. 1905 jan. 27. sz.