Századok – 1953

Tanulmányok - Molnár Erik: Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. műve és a magyar történettudomány 1

12 MOLNÁR ERIK irányult, hogy megnyerje, maga köré tömörítse és harcba vigye a dolgozókat a reakció ellen. Pártunk, a nemzetközi és hazai viszonyok marxista-leninista elemzése alapján, helyesen választotta meg a döntő láncszemeket, amelyek megragadásával azután lépésről-lépésre eljutott a győzelemhez. Sztálin megállapításai ráirányítják a figyelmet a magukat túlélt társadalmi erők reakciós, a termelőerők jellege és a termelési viszonyok közötti összhang létrejöttét akadályozó szerepére is. A magyar népi demokrácia történetével foglalkozó munkákban meg kell mutatnunk, kik alkották — és alkotják —- nálunk a társadalom magukat túlélt erőit. Ezek szerepének és módszereinek megvizsgálása azért is fontos, mert jelentősmaradványaik, a régi uralkodó osztályok deklasszálódott elemei, a kulákság, a klerikális reakció és a szociáldemokratizmüs képviselői még itt élnek közöttünk, és mindenütt érezzük gátló szerepüket. Egyik legfontosabb feladatunk annak megmutatása, hogyan valósította és valósítja meg pártunk, a munkásosztályra és a munkás-paraszt szövetségre támaszkodva, a termelőerők jellege és a termelési viszonyok közötti összhangot, a termelőerők szabad és gyors fejlődésének alapfeltételét. Az a tény, hogy a burzsoázia kiszorítása a hatalomból évekig tartó harc során fokozatosan ment végbe, azt eredményezte, hogy a tőkés termelési viszonyok felszámolása is csak fokozatosan történhetett meg. Lépésről-lépésre haladva eljutottunk oda, hogy a gyáriparban 1949-ben megszűntek a tőkés termelési viszonyok, kizárólagossá vált a szocialista szektor, létrejött az összhang a termelőerők jellege és a termelési viszonyok között. Hosszabb, bonyolultabb, nehezebb feladat ennek az összhangnak a megteremtése 'a mezőgazdaságban, ahol pártunk ugyancsak fokozatosan, de az önkéntesség elvét szigorúan be/artva, vezeti át a dolgozó parasztságot a nagyüzemi, szocialista mezőgazdaság útjára. Meg kell mutatnunk a szocializmus gazdasági alaptörvényének fokozódó érvényesülését hazánkban. Magyarországon a felszabadulás után már nem hathatott a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye. Bár a kezdeti időben a tőkés termelési viszonyok érintetlenek voltak, az a tény, hogy a monopoltőke uralma megtört és a párt vezetőszerephez jutott a hatalomban, lehetővé tette a tőkések korlátozását, megakadályozta, hogy a lakosság többségét nyomorba döntsék és kiszolgáltassák a külföldi finánctőke kizsákmányolásának. Ugyanakkor természetesen még a szocializmus gazdasági alaptörvénye sem érvényesülhetett, bár a párt a Szovjetunió segítségével már sikeres küzdelmet folytatott a termelés fejlesztéséért és a dolgozók életszínvonalának emeléséért. Erre az időszakra esik az újjáépítés hősies munkája és a stabilizáció megteremtése. Csak a tőkés termelési viszonyok felszámolása és a szocialista termelési viszonyok kialakítása területén elért eredmények nyitották meg az utat a szocializmus gazdasági alaptörvénye érvényesülése előtt. E törvény a szocialista szektor kialakításával kezdett érvényre jutni, és hatóköre ennek térhódításával terjedt ki mind szélesebbre. A szocializmus gazdasági alaptörvénye ma már uralkodó szerepre emelkedett népgazdaságunkban. E törvény követelményeit tükrözi ötéves tervünk, mely új formájában határozott irányt vesz a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelésére a termelés növelése és tökéletesítése útján. De annak, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvénye hazánkban maradéktalanul érvényesüljön, ma még útját állja mezőgazdaságunk helyzete. A mezőgazdaság gátló szerepével kapcsolatban először is rá kell mutatni a kulákság kérdésére. A ma még fennálló kulákgazda-