Századok – 1953

Szemlék - Ranovics; A. B.: A hellénizmus és történelmi szerepe (Ism.: Hahn István) 170

SZEMLE 171 ez a végső szakasza pedig nemcsak igen fontos, mondhatni izgalmas problémákat vet fel, de megoldásukhoz is meglehetősen nagy anyagot szolgáltat. A görög társadalom egy-két évtized alatt nemcsak meghódítja, de megtermékenyíti ós át is alakítja, a klasszikus rabszolgatartásnak új, magasabb fokára emeli az ókori Keletnek nagyrészt még házirabszolgaságon alapuló társadalmait. Az új államalakulatok megdöbbentő változatossága, s e sokféleségen keresztültörő egység : a megannyi formában megnyilvánuló klasszikus rabszolgaság ; a görög és keleti formák — gazdasági-társadalmi rendszerek és ideológiák — találkozása, egymásrahatása ; az osztályharcnak új, bonyolult, a hódítók és meghódítottak, görögök és őslakók etnikai küzdelmével súlyosbított és ugyanakkor a görög társadalomban addig nem tapasztalt tudatosságú formái ; a görög és ókori keleti kultúrák találkozásának, egymg-srahatásának, egymásbaolvadásának problémái : mind csak egy-egy részét alkotják a hellénisztikus kor rendkívül összetett problémakörének. Annál sajnálatosabb, hogy a hellénisztikus történelem középponti problémáival foglalkozó magyar irodalom meglehetősen szegény. A felszabadulást megelőző évekből a részletproblémákkal foglalkozó számos publikáció mellett mindössze két, jelentősebb művet tudnánk megnevezni : Moravcsik Gyula: A papiruszok világából e. kötetét (szöveggyűjtemény, fordítással, befizetéssel és jegyzetekkel) és Dobrovits Aladár: Egyiptom és a hellénizmus c. tanulmányát, amely főként a kulturális és vallási felépítmény jelenségeivel foglalkozik. A felszabadulás óta a hellénizmus valamely centrális kérdésével tudományos, marxista módon foglalkozó tanulmány tudomásunk szerint nem jelent meg. Nagy örömmel kell ezért üdvözölnünk a szovjet ókortudomány elhúnyt, kiváló művelőjének most magyar nyelven is megjelent könyvét, amelyben nemcsak a hellénizmus megértését előmozdító művet, hanem főként az általa felvetett szempontok szelle-' mében való további kutatásra, a további kérdések önálló felvetésére és megoldására ösztönző alkotást láthatunk: Nemcsak az élenjáró szovjet tudomány eddigi kutatásainak összegezését, hanem a marxista tudomány szakadatlan fejlődésének, szüntelen előrehaladásának egy mérföldkövét értékeljük benne. A könyv tartalmáról, beosztásáról az orosznyelvű kiadás ismertetése során már szó esett, a szovjet kritika szempontjait pedig maga a magyar kiadás is érvényesíti. Nálunk újabban elterjedő, igen helyes- eljárást követve, a fordítók függelékként közlik I. K. Zeljinnek a Vesztnyik Drevn'yej Isztorii 1951. évf. 2. számában megjelent tartalmas bírálatát, amely a komoly érdemek mellett a hiányosságokra, függőben maradt kérdésekre, még megoldásra váró problémákra is rámutat. Zeljin ismertetése, s a Századok 1952. 2. számában megjelent ismertetés már megemlíthetett egyet-mást azokból a gazdag tanulságokból, amelyeket Sztálin : Marxizmus és nyelvtudomány c. művéből erre a tárgykörre meríthetünk (pl. a hellénisztikus kultúrának, mint felépítménynek, a saját alapjára való aktív visszahatását illetően). Ennek az ismertetésnek keretében néhány olyan szempontra óhajtunk még rámutatni, amelyek főként I. V. Sztálin utolsó művéből (A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban) indulnak ki és a hellénizmusra, közelebbről a Ranovics könyvében tárgyalt kérdésekre is vonatkoztathatók. I. V. Sztálin útmutatásainak felhasználásával jelentősen el lehet mélyíteni azokat a megállapításokat, amelyeket Ranovics a hellenisztikus kor árutermelésére vonatkozólag tesz. Itt csak néhány észrevételre szorítkozhatunk : Ranovics szerint a keleti árutermelés Nagy Sándor korában kapcsolódik be a klasszikus ókori gazdaság rendszerébe (124. 1.). Rá lehetne mutatni arra, hogy az ókori Kelet s a görög világ között már az V. században is meglehetősen élénk áruforgalom volt. Xenophon tanúsága szerint (Oik. VIII. 11.) pl. az V. században Peiraieus kikötőjében nem kevésbbé lehetett szír és föníciai beszédet hallani, mint görögöt. Ranovics az antik városokról csak mint »földműveléssel foglalkozó városokról« szól (119. 1.). Kissé szűkkörűnek érezhetjük — éppen az ókori áruforgalomra vonatkozó megállapítások fényénél — a városok »földművelő jellegének« egyoldalú hangsúlyozását. Már a hellénizmus korára — ós a klasszikus, sőt archaikus korra — vonatkozólag is foglalkoznunk kella főként ipari és kereskedői jellegű városok, empoirionok kérdésével — amint ezzel a kérdéssel a késő ókorra vonatkozólag Szuzjumov foglalkozott (V. D. I. 1951. 4. sz.). \ Elmélyült tanulmányozást igényel a templomi rabszolgatartó nagybirtok jellege. Kétségtelen ugyanis, hogy — amiként Ranovicsnak Strabon alapján közölt adataiból is kitűnik (183. lap), az egész hellénisztikus világban — a királyi birtokok után — a templomi birtokok rendelkeztek a legtöbb rabszolgával. Ezeknek gazdálkodása lehetett viszonylag leginkább képes árutermelés folytatására.