Századok – 1953

Szemlék - Gracianszkij; N. P.–Szkazkin; Sz. D.: Középkori történeti Chrestomathia I–II. k. (Ism.: Kardos Tibor) 167

168 SZEM LE olvastak történelmi forrásokat, az főként az irodalmi tanítás keretén belül történt-Egyetemeinken néhány alapvető középkori latin forrást olvastak, szerzőnként, de már sem görög nyelvű kútfőket, sem egyéb európai nyelven írott forrásokat nem dolgoztak fel. Marezali Enchiridion-ja csak a magyar történelem dokumentumaiból adott hasznos gyűjteményt. Arra, hogy világtörténeti méretű szöveggyűjteményeket hozzanak létre, történészeink nem gondoltak. Evvel a módszerrel, mely szinte eltakarta a történelem közvetlen erőit, alig lehetett mély történeti tudást szerezni. A Közoktatásügyi Minisztérium azért is határozta el, hogy e szovjet középiskolai segédkönyvet lefordíttatja magyarra ós kiadatja, hogy a fönt vázolt helyzetet minél hamarább meg lehessen szüntetni. Nálunk a könyvből egyetemi segódköny lett. Szerzői az eredeti szovjet kézikönyvet is inkább tanári vezérfonalnak tekintették, mintsem tankönyvnek. Célja az, hogy a tanár olvasson fel belőle megfelelő szemelvényeket, de azokat kísérje magyarázattal. A segédkönyvnek a szovjet oktatásban az volt a feladata, hogy a középiskolai történeti oktatást a tanulókörök, illetve tanulók otthoni munkájával elmélyítse, megtanítsa őket önálló forrásfeldolgozásra, történeti gondolkodásra. A két kötet tömegével adja a történeti elbeszélő forrásokat, törvényeket, rendeleteket, okleveleket, jegyzőkönyveket, irodalmi alkotásokat. Úgy távolítja el az életet befedő leplet, mint ahogyan az anatómiai atlaszok eltüntetik a bőrfelületet és teljes részletességében tárják fel az emberi organizmus minden összefüggését. Anyaga annyira gazdag, hogy a hallgatóság készültségéhez lehet idomítani felhasználását. Az egyszerű megjelenítéstől és a világos, leíró összefoglalástól egészen a tényközlések száraz formájáig, amelyből a marxizmus-leninizmus iránymutatásai alapján következtetésekkel lehet kibontani a történeti folyamatot, minden megtalálható. Ez az antológia példát mutat a látókör kitágítására s ugyanakkor arra, hogy a történelmet egy Kelet-Európában élő népnek Kelet-Európa felöl kell tekintenie és nem szabad megtagadnia hazája múltját. Éppen ezért elmondhatjuk, hogy ez a két kötet nem csupán módszertanilag jelent fordulatot, de tartalmi köre szerint is. Teljes hitelességgel és szemlóletességgel tárul elénk az a világ, amely tulajdonképpen körülfog, s amelyet addig elzártak előlünk, a szláv világ, Bizánc, az arab világ, emellett Skandinávia története. A szöveggyűjtemény mindezt úgy adja, hogy megfelelő helyes arányban megtaláljuk a nyugateurópai és a német történelmet is, mely eddig a magyar történet-szemléletet szinte teljesen lefoglalta. A szöveggyűjtemény a marxizmus-leninizmus tanításának kiváló illusztrációja. Az osztályharcot mint világméretű, óriási küzdelmet mutatja be egymás után következő fázisaiban. A római rabszolgatartó birodalom küzdelme a rabszolgákkal és barbárokkal ; a feudalizmus kibontakozása ; a parasztság harca a feudális urakkal ; a városok küzdelme a feudálisokkal ; a királyság kiemelkedése ; a nép tiltakozásának vallásos formái : az eretnekségek ; a polgárság kibontakozása, mind konkrét elemeiben válik láthatóvá az olvasó előtt. Igen tanulságos az egyes korszakok kultúrájának szerepeltetése a két kötetben. Már szóba került, hogy igen sok forrás elbeszélő jellegű. Ezalatt nemcsak azt kell értenünk, hogy a nagy klasszikus írókat, Tacitust, Caesart, Strabont, a középkor irodalmi értékű krónikásait aknázza ki az Antológia, de szatirikus és epikai költeményeket is, legyen az Sidonius Apollinaris vagy a Roland-ének. Ez utóbbinak felvétele különösen jellemző a szerzők módszerének alaposságára. G. I. Trajnyina bevezetése a Karoling-korhoz felhívja a tanár figyelmét arra : vessék össze Einhard leírását, Nagy Károly hispániai hadjáratáról a Roland-ének megfelelő helyével, amelyből világosan kiderül, hogy Nagy Károly seregét nem a szaracének támadták meg, hanem a feudális uralkodó által létükben veszélyeztetett baszk hegyilakók. Ezáltal a tanárnak és tanulónak alkalma nyílik elmélyedni abban, hogy az irodalmi felépítmény hogyan is jön létre. Hogyan képviseli alapja érdekeit, miként alakul át a történeti valóság az arab-frank küzdelem nagyobb jelentőségű, világraszóló tényének hatása alatt, melynek olyan kultúrformáló ereje volt, s amelyben a nép hazafisága méltán összpontosult. Hogyan érvényesül benne az uralkodó osztály ós a dinasztia érdeke. A szöveggyűjtemény második kötete a középkori ós renaissance kultúra történetileg döntő jelenségeiből mintegy 50 oldalnyi válogatást ad. Ilyen terjedelemben természetesen csak ízelítőt lehet adni és több megoldás is elképzelhető. A szerzőké igen találékony. Soha nem tévesztik el, hogy ez a gyűjtemény történeti gyűjtemény. Kitűnően látszik ez olyan nagy írók kiválasztásánál, mint pld. Dante,' Boccaccio vagy Campanella. Nem vitás, hogy az Isteni Színjáték-nak vannak művészileg emelkedettebb és nagyobb erejű énekei, mint a Pokol 34. éneke, ahol a pokol mélyén az árulókat ábrázolja. De ha valaki, akinek számára Dante jellemzésére nem áll több rendelkezésére, mint 2 oldal, Dantét mégis legnagyobb műve felől akarja megközelíteni egy történeti antológia