Századok – 1953

Szemlék - Zur Periodisierung das Feudalismus und Kapitalismus der geschichtlichen Entwicklung der UdSSR (Ism.: Niederhauser Emil) 165

166 SZEM LE és tükrözik a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésében beállott változásokat. A kritika helyesen jegyezte meg erről a javaslatról, hogy visszakanyarodást jelentene az orosz polgári történetírás periodizációs elveihez, hiszen ez is az államforma változásait vette alapul szkómájának felállításánál. PredtyeCsenszkij ismét más kritériumot ajánlott, azokat a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésében beállott válságokat, amelyek a felépítményben is válságok formájában mutatkoztak meg. Predtyecsenszki j szerint ez az alapelv közelíti meg leginkább azt az alapvető követelményt, hogy a periodizáció felépítésénél az alap és felépítmény dialektikus egységéből kell kiindulni. A kritika azonban ezt a javaslatot is általában elvetette. x A vita egyik alapvető kérdése volt a kapitalista »uklad« kérdése is. Druzsinyin vetette fel itt ezt a fogalmat a periodizációban, a hozzászólók elvi szempontból is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az »uklad« fogalma Druzsinyin megfogalmSzásában a feudális társadalomban már többé-kevésbbé megérett tőkés formákat jelenti. Ennek a fogalomnak a tisztázása és a magyar viszonyokra való alkalmazása külön sürgős feladat, amelynek azzal kellene megindulnia, hogy az új fogalom számára megfelelő magyar nevet találjunk (a német fordítás mindenütt tőkés »formák«-nak fordítja az ukladot, de az előszóban a szerkesztők bevallják, hogy ez a kifejezés sem egészen kielégítő). A vita egyik nagy eredménye és tanulsága volt az a rengeteg tényanyag, amelyet a vita résztvevői állításuk alátámasztására cikkeikban felhoztak. Erre a legjellemzőbb az a tény, hogy egyes vitacikkek messze meghaladták az eredeti kérdésfeltevést és egészen új szempontokat is hoztak az orosz történelem egyes kérdéseinek megvilágításához az általuk gyűjtött anyag alapján. Így V. Mavrogyin az orosz nép etnogenezisének a kérdéseit vetette fel, P. Ivanov igen értékes tanulmányában tisztázta az orosz »felvilágosodott abszolutizmus« problémáját és bebizonyította azt, hogy a látszólagos humánus intézkedések és felfogások csak arra szolgáltak, hogy leszereljék a nép egyre fenyegetőbbé váló elégedetlenségét, amely még a Pugacsov-féle felkelésnél is nagyobb arányú kirobbanással fenyegetett. V. Dovzsenok és M. Brajcsevszkij igen meggyőzően bizonyították éppen Bazilevics kiindulópcmt jávai szemben, hogy a feudális viszonyok megerősödését mára IX—X. századra kell tenni, a prefeudális korszakot pedig a VI —VIII. századra, mert máskülönben érthetetlen volna a kievi állam magas kultúrája és Európa életében játszott vezető szerepe. De felemlíthetilők itt a XVIII. századi manufaktura jellegére vonatkozóan felhozott vitaanyagot is, ahol több hozzászóló is konkrét tények alapján igyekezett megoldani azt a kérdést, vájjon ez a manufaktura kapitalista jellegű volt-e, vagy pedig a gazdaságon kívüli kényszer alapján zsákmányolta ki a manufaktúrába berendelt jobbágymunkásokat és ennek megfelelően nem tekinthető tőkés üzemnek. Hosszan sorolhatnók még azokat a témákat, amelyekhez hatalmas bizonyító anyagot gyűjtöttek össze a szovjet történészek.* Már a vita során felmerült annak szüksége, hogy a Szovjetunió egyes népeinek történetére vonatkozólag is meg kellene állapodni a periodizáció alapvonalaiban. A hozzászólások közül ki kell emelni G. Moszberg és A. Vasszar közös tanulmányát az Észt SzSzK történetének periodizációjáról. A cikk igen hasznos azért is, mert élesen megbírálja és leleplezi az észt burzsoá történetírás hamisításait. I. Miller hozzászólásában nemcsak az orosz történelem periodizációját vizsgálta, hanem utalt a lengyel történelem hasonló problémáira is ós ezzel konkrétan is megmutatta az egyes népi demokratikus országok történettudománya számára, hogy ezeknek a kérdéseknek a felvetése mindenütt halaszthatatlan és fontos feladat. A vitát a Voproszi Isztorii szerkesztősége szerkesztőségi cikkel zárta le. Ebben kiemeli, milyen széleskörű volt a vita, mennyi új problémát vetett fel, milyen sürgető feladatokra hívta fel a figyelmet. A vita egyik pozitívumaként könyveli el, hogy a vita résztvevői általában ellenezték a periodizációs alapelveknek ökonomista megfogalmazását, ellenezték azt, hogy a periodizáció felállításánál pusztán a termelés változásaiból kell kiindulni. Hiányolja ezzel szemben, hogy még mindig milyen kevés volt a tényanyag, hogy egyes hozzászólók nem támasztották eléggé alá érvelésüket konkrét történeti bizonyító anyaggal. A vita egyik nagy hiányossága volt, hogy bár a Szovjetunió történetének periodizációját akarta adni, lényegében csak az orosz történelem periodizációjára szorítkozott. Itt merül fel annak szükségessége, hogy az egyes szövetséges köztársaságok történetének az eddiginél behatóbb tanulmányozása alapján ezeknek a népeknek a * Talán ide kívánkozik az az utalás (hogy az anyag terjedelméről legalább fogalmat nyerjünk), hogy a nagyformátumú vaskos kötet úgynevezett petit-szedéssel készült, tehát valójában sokkal nagyobb kötetről van szó, mint azt a puszta lapszám jelzi.