Századok – 1953
Tanulmányok - Orbán Sándor: A magyar katolikus egyházi reakció a Szovjetunió elleni háború támogatói sorában 108
126 ORBÁN SÁNDOR katonák között a hírek a hátország nyomoráról, egyre többen győződtek níég a Szovjetunió ellen folyó háború igazságtalan és esztelen voltáról. »A hadifoglyok, tisztek és legénység egyhangúlag megerősítik, hogy a fronton lévő magyar katonák mind tudják, hogy tulajdonképpen a német náciknak kaparják ki a gesztenyét a tűzből« — mondotta Rákosi elvtárs 1942 szeptemberében, és hozzátette, hogy ezért »egy honvéd sem akar vérezni, szenvedni. . ,«100 Ilyen körülmények között egyre nagyobb szükség volt a papi intő szóra. A hadsereg tábori lelkészsége maga is leszögezte, hogy »a jó Isten tudná megmondani, hol tartanánk már, ha a vallás nem tanított volna meg az isteni gondviselésbe vetett hitre, az elöljárók iránti feltételnélküli engedelmességre, s a keresztek zúgolódás nélküli viselésére . . .« 101 A front felbomlását tehát a felettesek terrorja mellett elsősorban a papi »vallásos vigasszal« igyekeztek meggátolni. És a »vallásos vigasz« nem jelentett mást, mint a háború kilátástalanságának, az esztelen vérpocsékolásnak és a keserves tapasztalatoknak, egyszóval a valóságnak a szemérmetlen meghazudtolását. Maga az egyik tábori lelkész írta, hogy az elkeseredett és megnyomorított katonák ». . . panaszaira válaszolni sem lehet ... mi magunk lát juk, hogy mennyire igazuk van, de ezt (t. i. a valóságot) nem mondhatjuk meg, mert akkor lázítók lennénk . . ,«102 Mint, az kiderült a hadsereg tábori lelkészi hivatalának jelentéseiből, a papok maguk is tudták, hogy a »vallásos -vigasszal« nem sokáig tudják eltussolni a valóságot, éppen azért fogyó reménnyel is néztek a jövőbe. »Mi lesz, ha a sok keserűség áttöri a gátakat — írták a jelentésben — sa pap hitegető szava is csak olyan lesz, mint a pusztába kiáltott szó . . .«103 Más alkalommal egy tábori lelkész így juttatja kifejezésre aggodalmát : ». . hiába lesz a mi szavunk — írta a hercegprímásnak küldött levelében — most nem a hazai, hanem a kinti front fog összeomlani.«10 4 Magyarország hercegprímása, bár megfelelően volt tájékozva a front állásáról, a katonák hangulatáról, a »harci kedv« színvonaláról, még sem emelt szót a hallottak nyomán, sem az esztelen háború beszüntetéséért, sem a honvédek hazahozataláért. Ellenkezőleg, újabb tábori lelkészgárdáról gondoskodott 1942 végén, hogy a fenti körülmények ellenére is »tartsák a lelket« Horthy bomladozó katonai egységeiben. »A püspöki kar eddig sem zárkózott el a szükséges számú lelkészek átengedésétől,—írta nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszternek — ezután sem fog kifogást emelni, hogy a nagyobb szükségletnek megfelelően újabb tartalékos tábori lelkészeket behivatnak.«105 A magyar katolikus egyház vezetői tehát távolálltak attól, hogy az országot akár egy lépéssel is lesegítsék a szovjet-elleni háború útjáról és kiszabadítsák az agresszorok táborából. Az egyház felelős körei a háborús veszteségek eltussolásának és a háború minden körülmények között való folytatásának álláspontjára helyezkedtek. Ennek a káros álláspontnak jellemző kifejezője a hercegprímás »szigorúan bizalmas« értesítése papjai számára. »Krisztusban kedves Fiaim és Testvéreim — írja a hercegprímás. — A közzétett harctéri hivatalos jelentésekből, valamint az illetékes államférfiúnak, a magyar királyi miniszterelnök úrnak hivatalos megnyilatkozásából értesültünk, hogy az a harc, 100 Rákosi Mátyás: A magyar jövőért. 52. 1. 101 EHL. 4182/1942. Magyar Hadsereg róm. kat. lelkészi hivatalának jelentéséből. 102 U. o. 8982/1942. Németh János tábori lelkész levele a ihercogprímáshoz. 103 U. o. 8421/1942. Magyar hadsereg róm. kat. lelkészi hivatalának jelentéséből, íoi EHL. 8982/1942. Németh János tart. tábori lelkész levele a hercegprímáshoz. 105 U. o. A hercegprímás levele nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszterhez.
