Századok – 1953

Tanulmányok - Molnár Erik: Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. műve és a magyar történettudomány 1

6 MOLNÁR ERIK liberális középnemesség a polgári forradalom hajnalán bizonyos mértékig felismerte és felhasználta a gazdasági fejlődés objektív törvényét a reakció erőivel szemben, azt persze »nem különleges képességei folytán tette, hanem azért, mert ez létérdeke volt« (и. o.) : a feudális és gyarmati viszonyoktól korlátozott, jelentős részben deklasszálódó, elszegényedő középnemesség társadalmi helyzetéből, anyagi létének feltételeiből következett. Ahhoz azonban, hogy a termelési viszonyok és a termelési erők jellege összhangjának törvénye a társadalom magukat túlélt erőivel szemben utat törjön magának és szabadon érvényesüljön, nem elegendő a törvény felismerése, hanem — mint Sztálin rámutat — »olyan társadalmi erőre van . . . szükség, amely képes leküzdeni ezt az ellenállást« (10.1.). A törvény érvényesülésére Magyarországon tehát csak akkor kerülhetett sor, amikor létrejött ez az erő : amikor a burzsoázia funkcióját gyakorló liberális középnemesség — minthogy létérdeke volt e törvény érvényesülése — az 1848-as forradalmi helyzetben összefogott a néptömegek mozgalmával a társadalom önmagukat túlélt feudális erőivel szemben, megszüntette a feudális viszonyokat, s a jobbágyfelszabadítással utat nyitott az új, burzsoá termelési viszonyoknak. A polgári forradalom előkészítése és menete ugyanakkor világosan bizonyítja, hogy a burzsoázia (illetve a burzsoáziát képviselő osztály) még a polgári forradalom korszakában is, még legnagyobb képviselőiben is csak burzsoá osztályérdekeitől korlátozottan és korántsem teljesen ismerhette és használhatta fel a gazdasági törvényeket. Különös gonddal kell alkalmaznunk Sztálinnak ezt az útmutatását a magyar polgári forradalom vizsgálatában, ahol a forradalom vezető osztályának burzsoá "korlátozottságát még nemesi korlátozottság is'tetézte. A gazdasági törvényeket a maguk teljességében csak a proletariátus ismerheti és használhatja fel, mert — hangsúlyozza Sztálin — »a proletariátus osztályérdekei egybeolvadnak a társadalom túlnyomó többségének érdekeivel, mert a proletariátus forradalma nem a kizsákmányolás egyik vagy másik formájának megszüntetését, hanem minden kizsákmányolás megszüntetését.jelenti, más osztályok forradalmai ellenben azáltal, hogy a kizsákmányolásnak csupán egyik vagy másik formáját szüntették meg, a társadalom többségének érdekeivel ellentétben álló szűk osztályérdekeik kereteire szorítkoztak« (51. 1.). Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a termelési viszonyoknak a termelőerők jellegévél való teljes összhangját csak a szocializmusban és a kommunizmusban lehet elérni, más alakulatokban pedig csak a nem teljes összhang valósítható meg. »A polgári forradalom utáni korszakban, amikor a burzsoázia lerombolta a feudális termelési viszonyokat és megteremtette a burzsoá termelési viszonyokat, feltétlenül voltak olyan időszakok, amikor a burzsoá termelési viszonyok teljesen összhangban voltak a termelőerők jellegével. Ellenkező esetben a kapitalizmus nem fejlődhetett volna olyan gyorsan, mint ahogyan a polgári forradalom után fejlődött« (u. o.). Sztálinnak ez a tétele azt a fontos kérdést veti fel számunkra, hogy vájjon az 1848 — 49-i polgári forradalom után Magyarországon létrejött-e a teljes összhang a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közt ? Az 1848—49-i polgári forradalom — mint ismeretes — befejezetlen, levert forradalom volt, amely nem hozta meg a feudalizmus teljes felszámolását, hanem súlyos feudális maradványokat hagyott fenn, elsősorban a birtokmegoszlás területén. így a kapitalista fejlődés Magyarországon a porosz típusú