Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
104 BERKOVITS ILONA ezáltal, hogy ez időben a betegségek gyógyítása még csak a feudális uralkodóosztály kicsiny rétegének jutott osztályrészül. A Képes Krónika festője ismerhette az olasz világi, gyakorlati élet könyveit, s ezekben a társadalom életének egy-egy jellegzetes bemutatását. Ezidőben nagyszámmal készültek külföldön lovagregények is, az elbeszéléshez kapcsolódó világi csataképekkel : ezek hatása is fölismerhető a Képes Krónika festőjének művészetében. Viszont kora művészetének, éppen és elsősorban a lovagregények egyes tendenciáinak nyoma sincs a Képes Krónika miniaturáin. A Képes Krónika festője sohasem törekszik a külsőségek fényűző pompájának és az udvar lovagi életének kifejezésére. A feudális társadalom urainak ünnepségei, nagyúri szórakozásai, henye mulatozásai nem érdeklik. Az udvari környezetet unottan festi, élettelenül : az udvar hölgyei bábszerűek, merevek, csak amikor keleti viseletű asszonyokat fest, akkor élénkül fel ; festői viseletükön keresztül is érzékelteti kecsességüket. Az udvari életből személyes élményeket egy-kétszer tükröztet , így az I. István születésénél az ajtó előtt álló udvari előkelőségek súgását, búgását, vagy például a korona és a kard mondájának festésénél, ugyancsak az ajtó előtt lejátszódó jelenetben, amikor »a kiáltók ispánja« figyelmezteti Béla herceget, hogy a kardot válassza. A csatajelenetek festésénél is, amint már írtuk, érezhetők a személyes élmények. A Képes Krónika miniátorának művészetére jellemző, hogy a feudális lovagkor költészete, a szerelmi líra hatása teljes egészében hiányzik. Bár gyakran fest nagyúri, királyi környezetet, sehol hajbókoló lovagokat, bajnoki győzelemnek örvendező előkelő hölgyeket nem. Csak történelmi események keretében találkozunk a vadászat egyszerűbb jeleneteivel, de egyetlen egyszer sem kis ölebet tartó nemes hölggyel, avagy szerelmes lovaggal, a külföldi miniaturaművészet e jellegzetes ábrázolásaival. Meglepő az is, hogy a páncélos királyok, lovagok, bár pajzsukon ott ékeskedik a címerük, — és a vezérek, a különböző nemzetségek ősei is származásuk megkülönböztető jelvényeit büszkén viselik — soha nem ülnek a kor divatjának megfelelő, a ló alakját eltorzító, címeres takaróval beborított lovon. A kecses, karcsú lovak ritmikus mozgásának valószerű visszatükröztetése vonzza a művészt, de a dekoráció tarkasága nem. Királyi esküvő festésénél, így Anjou Károly Róbert és második felesége, Erzsébet házasságkötésénél az udvari etikett szabályait követi. Két kürtös fújja az Anjou címeres zászlókkal díszített kürtöket. A nagynövésű, királyi menyasszony két főnemes kíséretében szemben áll a királlyal, ki kezében tartja a királyné koronáját. A két házasulandó tisztes távolban áll egymástól : az egyik főnemes előrenyújtott lábtartásával mintegy védi, fokozza a királyi menyasszony megközelíthetetlenségét. A miniaturista az esküvői jelenetet közvetlenül Károly Róbert elhalt első felesége sírbatételének képe mellett festi (70a. lapon). Ezáltal is érződik az esküvői képen, hogy nem a szerelem, de az érdek fűzi össze ezt a házasságot is ; »a lovag, a báró vagy fejedelem nősülése politikai lépés, alkalom a hatalom növelésére új szövetségek révén ; a nemesi vagy uralkodói ház érdeke dönt, nem az egyén tetszése«, amint ezt Engels írta.3 5 • A Képes Krónika díszítése a mondák mesebeli költői világán túl, korántsem tár derűs világot elénk. Komoran mutatja be történelmünk tragikus eseményeit, a feudális osztálytársadalom uralkodó rétegének önző cselekedeteit. 36 Engels : A család, a magántulajdon és az állam eredete. Előszó a 4. kiadáshoz 1891. Marx—Engels Válogatott művek 2. köt. 229—231 1.
