Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
620 BAB.TA ISTVÁN reám Ön, mennyit hűségem, tiszta akaratom eszkezelhet, annyira rendelkezésére állok, de ha bevégeztük itt és a ráezokkal munkánkat, nyugalomra leend szüksége roncsolt testemnek.« S a hűséges barát, feledve az elmúlt napok kiábrándultságát, rögtön tovább fűzi az előző levelében felvetett gondolatokat. »Igen örülünk mindnyájan a magyar bankjegyeknek« — írja, majd az általa annyiszor sürgetett ujonckiállításról mond ismét véleményt. »Ha crisist tenne az ujonczok állítása magyar lábra — írja — mi nélkül veszve vagyunk, méltóztassék elfogadni abbéli módosításomat, miszerint 20 ezerrel tegyenek, mit akarnak a besorozásnál, de 20 ezer legyen honvéd, és kezdessen meg a toborozás is a honvédekhez. Jót állok, hogy minden várakozást felülmúl a toborozás tervem szerint, csak 40 vagy 50 ezer, sorkatonát schakban tartó honvéd legyen, majd a kapufánál hagyandják a sorkatonák is tisztjeiket, ha velünk ellenkezőt akarnak.« Augusztus 16-án írja Csányi ezeket a sorokat, azon a napon, amikor az előzetes minisztertanácsi viták után a jobb- és baloldal éles szembenállásának jegyében megindult a képviselőház vitája az ujoncozási törvényjavaslat fölött. Két nap alatt érhetett Csányi levele Pestre s 19-én, Kossuth fenti szellemű közvetítő javaslata alapján megtörténik a ház többségének megállapodása. A szeptemberi események pedig igazolták Csányinak a soi katonaság magyar legénységének átlépéséhez fűzött reményeit is. Megismétli Csányi most is a legalitás fenntartására két nappal előbb tett figyelmeztetését. »Most — írja a továbbiakban — tapasztalásom szerint a közkatona nekimegy az illírnek, értem a magyar sorkatona, akárhogy dicsérjék előtte Jellasicsot, de ha a királyról van szó, már akkor nem számolhatni rá. De a honvédekkeli társalgás rövid idő alatt nagy változást idézendne elő. Magyar tiszt, csak magyar tiszt szükséges, ezek közt is elég férges van, de ha kivagdalja az ember belőlük a rothadt részt, lehet használni.« S közli Csányi Kossuthtal azt is, hogy a belügyminisztert kérte, »küldjön egy ollyan parancsnokot, ki az összes monarchia érdekét tisztelje, de semmi néven nevezendő esetben annak a magyar érdeket alá ne rendelje, hogy küldjön ollyat, ki a generálist és a magyart két lénynek ne tekintse. Nehéz találni illyet — sóhajt fel — különösen nehéz most, az olasz győzelem után ; nagyra nőtt a szarvuk. A honvédekért könyörgök.«42 A magyar szellemű, magyar vezetésű hadsereg követelésében-tehát Csányi együtt halad a baloldal legjobbjaival s ha gyakorlati tapasztalatai alapján tesz is részletkérdésekben engedményeket, messze megelőzi a haladó nemesség túlnyomó többségét a nemzeti függetlenség gyakorlati szükségleteinek felismerésében. Az áruló hadvezetés elleni harc első nagy sikere és különösen Kossuth útmutatásai nyomán Csányi fokozta erőfeszítéseit, hogy a sorkatonaságot helytállásra bírja és hogy az egyre nagyobb számú nemzetőrséget használhatóvá, harcképessé tegye. A főtisztekkel való további tapasztalatai azonban csak fokozták aggályait a sereg vezetését illetően. A hadügyminisztérium által ideiglenes főparancsnokként kiküldött Melczer ezredes augusztus 16—17-i látogatásáról a minisztériumhoz írt jelentésében beszámolt Melczer intézkedéseiről, amelyekkel szándékosan gyöngíteni akarta a sereget és jelentette azt is, hogy Melczernek sejtelme sincs a teljhatalmú polgári biztos hatásköréről. »Előttem bebizonyosodott — folytatta Csányi — hogy ő idegen a magyar dolgok fordulatában és hogy ő lehet magyar politicus is, de most nem más, mint ollyan osztrák mintájú 42 Csányi aug. 16-i válaszlevelet 1. u. o.
