Századok – 1952

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története (II. rész) 74

AZ ÁLTALÁNOS MUNKÁSEGYLET TEVÉKENYSÉGE A PÁRIZSI KOM M С X IDEJÉN 87 ekkor szintén alelnökül választották. Farkas, a Betegpénztár titkára, a Munkásegylet választmányi tagja lett. Az egyesülés végrehajtása feltétlenül elősegítette a vidéki egyletek működésének további élénkülését és a vidéki egyletekkel való szervezeti kapcsolat megerősödését. Kialakulóban volt az országos munkáspárt, elég széles vidéki hálózattal. A Munkásegyletnek a már említett ügyészségi jelentés szerint a következő 22 helyen voltak fiókegyletei : O-budán, Újpesten, Sopronban, Mosonban, Nagykanizsán, Kaposvárott, Szigetváron, Bonyhádon, Tapolcán, Pécsett, Eszéken, Zágrábban, Varasdinon, Temesvárott, Aradon, Nagyszebenben, Brassóban, Resicán, Aninán, Oravicán, Versecen és Pozsonyban. A mosoni, varasdini, eszéki, bonyhádi és verseczi egyletekről csupán a főügyészi jelentésből van adatunk. Viszont ez a jelentés nem tesz említést a sárospataki és a rácz-almási fiókegyletről. A kaposváriak a Testvériség március 12-i számában közölt levelükben tudatják, hogy Keszthelyen is alakult általános munkásegylet, és ugyancsak a Testvériség március 26-i száma Lukafáról (Baranya megyéből) írt levelet I közöl, amely hírül adja, hogy ott is alakult általános munkásegylet. A főügyészi jelentés ezeket is figyelmen kívül hagyja. A főügyészi jelentés az abban említett 22 vidéki fiókegylet, 12 pesti és • budai szakegylet, egy pesti »szláv munkásegylet« és egy külön újpesti »Munkás-és Rokkant-Pénztár« tagságát számítva, az Általános Munkásegylet össztaglétszámát 9866 főben jelöli meg. • A központi egylettel együtt 37 egyletről van itt szó, Ezenkívül az I Általános Munkásegylethez, ha formailag nem, de ténylegesen csatlakozott > az általános munkásbiztosító pénztár, amelynek Farkas vallomása szerint I már 3000 tagja volt, főleg gyári és malom munkások. A pesti nyomdászönképzőkörnek, — amely nem szerepel a Munkásegylethez csatlakozott és a főügyészi jelentésben szereplő szakegyletek között -— 490 tagja volt. A Munkásegylet szervezeti befolyása tehát 1871. májusában 12—14 000 dolgozóra terjedt ki. Ezeknek a többsége nyilván Pesten, Budán, Óbudán és Újpesten volt, s csak a sokkal kisebb része vidéken. A tagság túlnyomóan kisipari munkásokból állt. Gyári és malommunkások a munkásbiztosítóban, az óbudai és a temesvári egyletben voltak nagyobb számmal. A szakegyletekben és a vidéki fiókegyletekben sok kismester is volt. Értelmiségiek főleg a központi egyletben, kisebb részben a fiókegyletekben is voltak. Ez a kép elkerülhetetlen tarkasága mellett is megmutatja, hogy 1871 tavaszán megérett a helyzet egy országos munkáspárt megalakítására. A Munkásegylet fel is vetette a párt magalakítása érdekében egy országos munkáskongresszus összehívásának a tervét; ezt a Testvériség és a Brüderlichkeit nyilvánosságra is hozta. Ezt a tervet azonban később levették a napirendről. A munkáskongresszus propagálását első számai után a két közlöny beszüntette, bár ez vidéken rögtön visszhangra talált. Szvobodának már idézett vallomása szerint Kutill és Schiiftner lépett fel a magyarországi munkáskongresszus összehívása ellen és ezért vették le a kérdést a napirendről. Schâftnerék a mozgalom két szárnya közötti ellentétek bizonyos megoldását és az egyesülés végrehajtását előbbrevalónak tekintették. Az egyesülés végrehajtásával érlelődött meg valójában az qrszágos munkáskongresszus összehívása és az országos munkáspárt megalakítása. Azonban ugyanekkor, 1871 májusában beszüntették a Testvériség