Századok – 1952

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története (II. rész) 74

AZ ÁLTALÁNOS MUNKÁSEGYLET TEVÉKENYSÉGE A PÁRIZSI KOM M С X IDEJÉN 85 A szakegyleti osztály vezetésében Farkasnak is jelentős szerepe volt. A szakegyleti osztály, mint a két munkásegylet közös szerve, komoly tényező volt a májusi sztrájkmozgalom kifejlődésében. Május elseje óta a szakegyleti osztály hivatalosan is az Általános Munkás Beteg- és Rokkantpénztár helyiségében tartotta meg összejöveteleit. Ugyanitt volt a betiltás előtt a Munkásképző Egylet központja s a betiltás után a Betegpénztár helyisége maradt.12 A mozgalom kiterjedt az ország számos vidékére. A két pesti egylet vetélkedése egymással kihatott a vidéki egyletekre is. Vidéken sok — részben csak időleges, részben állandó jellegű — szakegylet volt. Ezek a szakegyletek elsősorban segélyegyletek, kisebb részben önképzőkörök voltak, sokhelyen támaszaivá váltak az időnként alakuló, s részben állandósuló szakmaközi jellegű önképzőegyleteknek.13

Ezek az önképzőegyletek a Munkásegylet fiókegyleteivó váltak, vagy rögtön fiókegyletként alakultak meg. Amikor Pesten a két munkásegylet élesen szembenállt egymással, akkor meglazult és részben megszakadt a kapcsolat a vidéki csoportokkal. A Testvériség első száma 1871. február 5-én arról panaszkodik, hogy »a fiókegyletek még most is legédesebb álmukban ringatóznak«. Ehhez hozzáteszi : »Tisztelet a kivételnek! Tisztelet Kaposvárnak, Nagykanizsának, Sopronnak és Pozsonynak . . . Temesváron még mindig a hirhedt Windsheimer űzi játékát.« A kapcsolat hiányát az is okozta, hogy a vidéki fiókegyletek egy része időnként alig működött. Egyes fiókegyleteket a hatósági rendszabályok megfojtottak, vagy működésüket ideiglenesen megakadályozták.1

4 Â kapcsolat hiánya a Központi Általános Munkásegylet vezetésével való bizonyos fokú szembenállásból is következett. A Testvériség a temesváriak 12

Farkas, aki a Betegpénztár titkára volt, a már említett vallonjában ezt a következőkép magyarázta : »a Betegpénztár a jelenlegi lakásviszonyok között nem tudta fizetni a drága lakbért, az év május elseje óta az Általános Munkásegylettel közösen bérli és az utóbbi a Betegpénztár helyiségét oktató-szobaként használja ós az Egylethez tartozó szakszervezeti csoportok ilyenformán ugyanitt tartják üléseiket.« A Munkásképző Egylet, majd a Betegpénztár helyisége az István-tér (mai Klauzál-tér) 4. sz. alatt, az Általános Munkásegylet helyisége pedig a Mária-utca 9. sz. alatt volt. 13

A legtöbb vidéki szakmai egyletük a nyomdászoknak volt. És pedig: Sopronban, Pozsonyban, Kassán, Nagyváradon, Aradon, Szegeden, Sárospatakon, Pécsett, Sátoraljaújhelyen, Ungváron, Győrött, Debrecenben, Temasvárott, Nagyszebanbin, Brassóban, Űjvidéken, tehát 16 helyen. Számos helyen volt egyletük a szabóknak, kőműveseknek, ácsoknak, cipészeknek, asztalosoknak, stb. 14

A belügyminiszter 1871 márciusában írt hivatalosan a Krassó-megyei alispánnak. Ebben tudomásul veszi egy korábbi szolgabírói jelentésből, hogy az ottani fiókegyletet alapító munkások nagyrésze Resicáról már jó régen eltávozott, s további adatokat kór, hogy »hányan vannak azon munkások, kik Resicát már elhagyták«, s hányan akarják még mindig a munkásképző egyletet, kiknek a vezetésével. Az alispán május elsején válaszolt a belügyminiszternek, s közölte, hogy a szolgabíró jelentése szerint az alapszabályokat kérelmező egyleti tagok közül eltávozott 24, az egyletből kilépett 36, s még mindig tag 33. Az alapszabályok benyújtása óta csatlakozottak számáról nem tudósít, azt a belügyminiszter nem is kérte. A beterjesztett alapszabályok jóváhagyása ekkor már több mint két éve húzódott. A jóváhagyás ellen nyilatkozott a bányakapitányság, az alispán, s véleményük alapján -— mely szerint a bányászoknak a munkásképző egyletre »nincs szükségük« — a földművelési, ipari- ós kereskedelmi miniszter is »fölöslegesnek« találta az alapszabályok jóváhagyását. A belügyminiszteri leirat az egyleti tagok megfélemlítésére és elüldözé3ére adott utasítás szerepét töltötte be. (Az iratok az OL. В. M. 1871—III. 4—2886. sz. alatt, részben a MMTVD-nak I. kötetében találhatók.)