Századok – 1952
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története (II. rész) 74
78 NEMES DEZSŐ a sztrájkok. A sörfőző munkások kezdték és példájukat követték a pékek és a szabók«.6 A kőbányai serfőző munkások még március végén indítottak mozgalmat követeléseikért. A rendőrség megpróbálta a harcot leszerelni — fenyegetésekkel, gyűlésfeloszlatással és a szocialista vezetők eltávolításával. Á serfőzők gyűlésén Ihrlinger és Politzer is részt akart venni, ki is utaztak Kőbányára, de karhatalommal szállították vissza őket Pestre. A sztrájk azonban mégis kitört és újabb sztrájkok követték. A szabók mozgalma áprilisban kezdődött. A mozgalom vezetésére bizottságot alakítottak, amelynek Lukácsi István, a Munkásegylet választmányi tagja és könyvtárosa volt az elnöke, — ugyanaz, akit Külföldi februárban aláírások gyűjtésével' bízott meg a poroszellenes Elzász-Lotharingiai petícióhoz. A szabók tízórás munkaidőt és béremelést követeltek. Május elsején kitört a sztrájk. Mozgalmuk letörésére a rendőrség 52 bizalmit letartóztatott, mire a harc még. elkeseredettebbé vált. A Pesti Napló május 9-én közli a sztrájkról szóló hírt. A növekvő sztrájkmozgalom nagyon nyugtalanította a kormányt és az uralkodó osztályokat. Ennek a nyugtalanságnak volt a következménye a kíméletlen rendőrterror a szabósz.trájk letörésére. A tömeges lefogások viszont fokozták nemcsak a szabók, hanem a többi szakmák, a gyárak és malmok dolgozóinak felháborodását is. A sztrájkmozgalom a szocialisták vezetésével a kormányterror elleni közvetlen politikai harccá fejlődött. A sztrájkolok gyűlésein szónoklatok hangzottak el a Párizsi Kommün mellett, ami a sztrájkolok -politikai öntudatát, lelkesedését és harckészségét nagymértékben fokozta. A mozgalom fejlődése igen nyugtalanította a 48-as pártiakat is. Irányiék továbbra is összeköttetésben álltak az Általános Munkásegylettel. Igyekeztek továbbra is megtartani, sőt fokozni befolyásukat a munkásegyletek körében. Ugyanekkor a »szakegyleti osztály« megalakulása és egyre nagyobb szerepe, a »szellemi munkások osztályá«-nak háttérbe tolódása, a sztrájkmozgalom fellendülése és a munkások politikai öntudatának gyors fejlődése megnehezítette, hogy Irányiék befolyásukat a munkásegyletekben Külföldiék segítségével fenntartsák és fokozzák. Irányiék közművelődési tevékenységgel, a Munkásegyletben rendezett ismeretterjesztő előadásokkal, valamint időnként parlamenti interpellációkkal próbálták a munkások bizalmát és támogatását a maguk számára biztosítani. Irányi ezzel a céllal interpellált 1871. március 27-én Tóth Vilmoshoz, az új belügyminiszterhez, Raspe előző évi letartóztatása ügyében. Megismételte azt a válasz nélkül maradt interpellációt, amit még 1870. február végén mondott el Raspe lefogása és az osztrákoknak való kiadása ügyében. Irányi ismét elitélte Raspe lefogását és kiadását, mert az »egyrészt Magyarország önállóságával, másrészt pedig a politikai menekülteket illető menjoggal ellenkezik«. A dolgot visszacsinálni több mint egy évvel később már nem lehetett. így Irányi csak azt kívánta, hogy Tóth Vilmos közölje : helyesli-e elődje, Rajner Pál, eljárását? Tóth Vilmos akkor nem válaszolt. 6 Politzer és Schulhof megállapítása a már idézett írásaikból valók. A Magyar Munkáimozgalom Története. Válogatott Dokumentumok. (MMTVD) I. 64. é3 177. o.