Századok – 1952

Szemlék - Aranyossi Magda: Frankel Leó (ism. Markovits Pálné) 813

SZEMLE 813 ARANYOSSI MAGDA FRANKEL LEÓ (Budapest, Szikra, 358 I.) Frankel Leónak, a nemzetközi s magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosának életét bemutató könyv megjelenése jelentős esemény. Ezzel a könyvvel komoly lépést tettünk előre azon az útcn. melyet pártunk feladatul tűzött. »A Hunyadiak és Zrínyiek, Dózsa és Rákóczi, Kossuth ós Petőfi kora népünk új nemzeti büszkeségének és hazaszeretetének forrása. Itt az ideje, hogy kiegészítsük e történelmi sort dicső munkásosztályunk ós nagy pártunk hősi harcaival is.« A közelmúltban megjelent Sallai I. ós Fürst S. élete és mártírhalála c. mű után ez a második munkásmozgalmi tárgyú könyv ékes bizonyítéka, hogy a Munkásmozgalmi Intézet a munkásmozgalom, múzeumok ós kiállítások rendezése mellett elsőrendű feladatának tartja könyveken keresztül százezrekhez közelhozni munkásosztályunk és nagy pártunk hősi harcait is. Így elősegíti, hogy népünkben »a nemzeti öntudat és a munkásöntudat együtt, egymást erősítve váljon az új szocialista hazafiság forrásává«. Frankel Leó élete szorosan összefonódik a nemzetközi munkásmozgalommal. A marxista történetírónak a történelmi események és az egyén életének ezt a szerves összekapcsolódását kell bemutatnia. Különösen nagy feladat ez, hiszen Frankel Leó Marx és Engels kortársa, szerény tanítványa. Az ő életrajzát tehát égy kellett megírni, hogy Marx és Engels a tudományos szocializmus megteremtői, a nemzetközi munkásmozgalom legfőbb irányítói tevékenysége is méltó megvilágítást nyerjen, anélkül azonban, hogy az életrajz rovására túl nagy helyet foglalna el. Mindezt nagyszerűen oldja meg az író. Frankel működésének első szakasza a marxizmus térhódításának első szakaszára esik, arra az időszakra, melyet Lenin »a viharok és forradalmak periódusának« nevez (1848—1872). Frankel az óbudai munkások Kossuth képét szívében őrző humanista orvosának fia, Diderot, dAlembert, Voltaire, Schiller feudalizmus ellen »lázadó« műveinek olvasása után Dél-Németországban, majd Franciaországban ismerkedik meg közelebbről kora »lázadóival«, a munkásokkal s a munkásmozgalommal. A munkásmozgalomban ekkor még korántsem a marxizmus az uralkodó. Németországban a lassalleanizmus hódít Bebel és Liebknecht Marxot követő irányzatával szemben. Franciaországban a proudhonizmus, a francia proletariátus kisipari jellegének ideológiai kifejezője uralkodott. Frankel Németországban a lassalleanizmussal, Franciaországban a proudhonizmussal ismerkedett meg. 1867-ben Franciaországba ment, igazi nevelője a következetesen végigharcolt osztályharcoknak ez a klasszikus hazája lett. A francia munkásmozgalom az I. Internacionálé proudhonizmus elleni sikeres harcai után (1866 genfi, 1868 brüsszeli kongresszus) egyre inkább szakított az »orthodox« proudhonizmussal s részt vállalt abban a polit ikai küzdelemben, mely a Franciaország dolgozó népét kegyetlenül kiszipolyozó második császárság ellen folyt. Ennek megfelelően az Internacionálé francia szekciójának vezetését olyan »baloldali« proudhonisták vették kezükbe, mint »Varlin, Frankel és mások, akik elismerték a sztrájkmozgalom fontosságát és a politikai harc szükségességét, do még nem győzték le teljesen a proudhonista kispolgári nézeteket.« (A. I. Mil к. Az I. Intern ci male Bp. Szikri 1951 11 old ) Frankéit éppen e két kongresszus proudhonizmussal szembeni vitái érlelték a francia munkásmozgalom olyan komoly vezetőjévé, akit a mai szovjet történetírás közvetlenül Varlin után a második helyen említ. Frankel további fejlődésében döntő előrehaladást jelentett — emeli ki Aranyossi — Marx-sza.l való londoni találkozása. (Kár, hogy erről szerző részletesen nem tud.) ». . . ez a megismerkedés lett élete fordulópontja. Ez sarkalta arra, hogy alaposan foglalkozzék politikai gazdaságtannal.« E találkozás utáni tevékenysége élénkebb, sokoldalúbb lett ; a mozgalom gyakorlati és ideológiai terjesztéséből állott. Az Internacionálé párizsi és vidéki szekcióinak szervezésében vett részt s »élénk ideológiai harcot folytatott. Marx tanításait terjesztette a proudhonista és blanquista munkások között« (17) Frankel csakhamar a franciaországi német munkások szekciójának élére került. Az Internacionálé párizsi szekciói Marx elismerését vívták ki jó munkájukkal. Marx 1870 május 18-án így ír erről Engelsnek : »Francia tagjaink kézzelfoghatóan bebizonyítják a francia kormánynak, hogy mi a különbség a politikai titkos társaság és az igazi munkásszervezet között.« (Marx Engels Vál. Lev. 278. 1.) E különbség különösen kézzelfoghatóvá vált a Hl. Napoleon melletti népszavazás sikerének e munkásszervezetek általi meghiúsításával. »Franciaország minden ipari központjá.* A zárójelben közölt számok az ismertetettkönyv lapszámára utalnak. 21*