Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

MIHAIL ILLA RIONO VICS KUTUZOV; A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA 791 hogy minél kevesebb véráldozatot hozzanak ők maguk és minél többet az oroszok. Kutuzov azt akarta, hogy teljes győzelmet arassanak Napoleon felett, ezzel meg is volt a saját terve és ellenezte a rákényszerített idegen tervet. * Kutuzovnak mindig szilárd elhatározása volt, hogy véget vessen Napo­leon császárságának és éppen ezért akarta jobban előkészíteni a végérvényes csapást. A Napoleon hadseregét 1812-ben szétzúzó zseniális stratégának és diplomatának, és a messzetekintő orosz hazafinak nagysága világosan kitűnik nemcsak 1812-ben, hanem 1813-ban is. »Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az ellenség vereségét saját földjén tetőzzük be!« — mondta Kutuzov, miután kiűzte a franciákat Oroszországból. Csupán nem akarta azt, hogy az orosz hadseregnek továbbra is egyedül kelljen Napoleon ellen harcolnia, ahogy ez 1812-ben történt. Őt, a nagy hazafit, a diadalmas hadvezért illette volna meg méltán az a megtiszteltetés, hogy 1814 márciusában az orosz hadsereg élén Párizsba bevonuljon. Őt és nem Barclay-t, sem senki mást. De a halál elragadta a végleges diadalhoz vezető újabb véres harcok küszöbén. Az öreg hős, Napoleon legyőzője, alig egy hónappal halála előtt kény­telen volt végighallgatni Sándor cár egyik hízelgő talpnyalójának, Winzen­gerodenak, sürgető tanácsait, hogy mielőbb induljanak Napoleon ellen, aki ez alatt az idő alatt egy új, hatalmas hadsereget gyűjtött. Kutuzov ezúttal félbeszakította a hívatlan tanácsadót : »Engedje meg, hogy ismételten kifejtsem nézetemet gyors előnyomulásunk kérdéséről. Tudom, hogy egész Németországban minden apró emberke arra vetemedik, hogy lassúságunkat kritizálja, úgy gondolván, hogy minden mozdulat előre egyenlő a győzelemmel és hogy minden elvesztegetett nap egyenlő a vereség­gel. Nekem a feladatom révén rámrótt kötelességemnél fogva pontos számítá­sokat kell végeznem, alaposan mérlegelnem kell az Elba és a tartalékaink közötti távolságot és azt, hogy itt, vagy ott milyen ellenséges csapatössze­vonásokba ütközhetünk . . . Meg kell állapítanom, hogy gyors előretörésünk folytán egyre fokozódó gyengülésünk egyenes arányban áll-e tartalékainktól való egyre növekvő eltávolodásunkkal . . . Lássa be, hogy akár egy hadtestünk veresége is tönkretenné Németországban élvezett presztízsünket.«1 6 De mikor Kutuzov végleg beleegyezett abba, hogy elvállalja a főparancs­noki tisztet a Napoleon elleni háború újabb, meginduló szakaszában, úgy intézte az ügyeket, hogy az alatt à négy hónap alatt, ami még életéből hátra volt, egyszer sem vallott kudarcot, mindig sikert ért el a porosz hatóságokkal és a porosz városokkal folytatott tárgyalásaiban és alaposan átgondolt kijelen­téseinek, ígéreteinek, biztatásainak mindig óriási hatásuk volt a hosszú napo­leoni elnyomás által megfélemlített, kapkodó és ingadozó lakosságra. 1813 első négy kritikus hónapjában egyszer sem fordult elő, hogy az ellenség Kutuzovot, a hadvezért, meg merte volna támadni, Kutuzov, a politikus pedig csendben, nyílt összetűzések nélkül leküzdötte a berlini udvarban és itt-ott az ország­ban még erős franciabarát pártot. A külföldi hadjárat első négy hónapja alatt az öreg és beteg Kutuzov függetlenebbnek érezte magát az udvartól, mint valaha is az 1812. évi hadjárat folyamán. Napoleon legyőzője, Oroszország megmentője a nép bálványa 16 Szaltikov-Scsedrin Állami Közkönyvtár. Kéziratosztály. Kutuzov francianyelvű levele Winzengerodehoz. Kalis, 1813 márc. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents