Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

MIHAIL ILLA RIONO VICS KUTUZOV; A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA 789 Természetesen a poroszoknak közvetlen érdekük volt, hogy megszabaduljanak Napoleon teljes politikai rabságából, de egyelőre még Oroszország ellen hadakoztak, azaz nem félelemből, hanem »becsületből« (ha szabad itt ezt a szót egyáltalán használnunk) kíméletlenül rabolták az általuk megszállt orosz területeket és már a háború megindulása előtt előre kialkudták maguknak Napoleonnál Kurland egy részét, ha a franciák »sikerrel« járnának a hadjáratban. Sőt még akkor is, mikor York porosz tábornok átállt az oroszok oldalára és mikor már nem volt több francia Poroszországban, III. Frigyes Vilmos király Napoleonhoz írt levelében még azt fogadta meg, hogy Yorkot hadbíróság elé állíttatja. Kutuzovnak nem volt semmi oka rá, hogy bízzon Frigyes Vilmosban, akit Marx később szarvasmarhának titulált és aki Oroszországhoz való viszonyában gyakran arra készteti az embert, hogy erre — a minden kétértelműségtől mentes — marxi meghatározásra emlékezzék. Ami Ausztriát illeti, Sándor nagyot tévedett, azt hitte ugyanis, hogy Ausztria mihamar szakít Napoleonnal. Ezzel szemben a szakítás nem 1813 januárban, hanem csak augusztus végén következett be. Mindez természetesen szerepelt Kutuzov elgondolásában, aki jól látta, hogy a külföldi hadjárat első, legnehezebb időszakában a háború főterhét az oroszoknak és csak az oroszoknak kell majd viselniük. így is történt. Érdekes, hogy Sándor nem kevésbbé tudta, mint Kutuzov, hogy miért szórt Wilson olyan dühödt, aljas és nyílt rágalmakat Kutuzovra, hogy az angol követ, Cutcart, miért hadakozott olyan hévvel Vilnában Kutuzov tanácsai ellen, azért, hogy haladéktalanul folytassák a háborút. »Mondja csak — kérdezte Sándor Wilsontól — nincs-e magának és Cutcartnak utasítása arra, hogy amint belépünk Poroszországba és Németországba, az ottani összes gyárakat fel kell gyújtani?« Amikor arról volt szó, hogy Wilson könyvének orosz fordítását kiadják, az orosz katonai cenzúra (1855-ben) úgy határozott, hogy ezeket a szavakat ne hagyják ki.15 Wilsonnak nem volt nagyon ínyére, hogy semmikép sem sikerül túljárnia Kutuzov eszén, mert Kutuzov keresztüllát rajta. Mikor Kutuzov a malojaroszlaveci ütközet után parancsot adott az új állások elfoglalására, Wilson odáig ment szemtelenségében, hogy az öreg tábornagynak félbe kellett őt szakítania, és emlékeztetni arra, hogy nem Anglia menti meg Oroszországot, hanem Oroszország Angliát, és hogy »Napoleon uralmának örökösei nem Oroszország vagy a többi kontinentális államok lesznek, hanem azok fogják azt lefölözni, akik ma a tengereken uralkodnak és akiknek az uralma akkor tűrhetetlenné válik.« Kutuzovnak az volt a véleménye, hogy Napoleon Oroszország nyílt ellensége, Nagybritann'a pedig titkos ellensége, hiszen Anglia is ugyanolyan makacsul tör a világuralomra, csak éppen más utakon. Sándor, aki az egész 1812-es háborút a Téli palota kényelmes termeiben élte át, türelmetlenül sürgette a hadjárat haladéktalan folytatását a határon túl. De Kutuzov, akinek zseniális számításai az orosz sereget Vilnáig vezették, összehasonlíthatatlanul jobban tudta, milyen megerőltetésbe került az orosz katonáknak a győzelmesen ép hogy befejeződött ellenoffenzíva. Ezt nem csak I. Sándor felejtette el, hanem figyelmen kívül hagyják gyakran egyes történészek is, akik Kutuzovot azzal a »váddal« szemben akarják »megvédeni«, 15

A kSzaltikov-Scsedrin Állami Közkönyvtár kéziratosztálya. Hadügyminisztérium. Minisztériumi ügyiratok. I. oszt. 3. oszl. 103. sz. Wilson könyvének kinyomtatási ügye.