Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
A CSEH ÉS MAGYAR .NÉP ÖSSZEFOGÁSÁNAK HAGYOMÁNYAI 1849-BEN 735 az ellenséges elemekkel szemben.«1 1 Sabina ebben a cikkében elmondja azt is, hogy a kormányok mindig egyesültek az »ellenerőkkel«, a szabadságukért harcoló népekkel szemben, hogy leverjék azokat. Eddig sikerült — folytatja fejtegetését Sabina — ezt a forradalmi erők megosztására irányuló politikát folytatni, de most már nehéz lesz. És itt rámutat az olaszországi és magyarországi helyzetre (Az utóbbit azonban nem látja világosan, ez is tükrözi, hogy a radikálisok 1849 januárjában még nem jutottak el a magyar függetlenségi mozgalom támogatásához). Az osztrák reakció először a szlávokkal szövetkezett a német demokraták ellen. Amikor az utóbbiakat Frankfurtban, Berlinben, Bécsben sikerült levernie és már nem voltak veszélyesek számára, akkor a németekkel szövetkeztek a szlávok ellen. »Az, aki arra gondol, hogy a jelenlegi minisztérium valamilyen szimpátiát érez a szlávok irányában, az nagyon téved. Felhasználni bennünket és azután a sorsunkra hagyni — ez a céljuk. Ha mi magunkról nem gondoskodunk, akkor senki se fog rólunk gondoskodni. Kell még ezt külön magyarázni ? Sajnos igen, mert vannak olyan emberek, akik vakok, még most sem látnak.«12 Sabina ismertetett cikkei nagy jelentőségűek a cseh radikálisok újból megindított harca szempontjából. A cikkek bátor forradalmi hangja mutatja, hogy sem Windischgiätz katonai ereje, sem a liberálisok hamis félrevezető politikája nem tudta megtömi a radikálisokat. A cikkek leleplező erejűek voltak, mozgósítottak az ellenforradalom ellen meginduló támadásra. A radikálisok felismerték az osztrák reakció és a vele szövetségben lévő cseh liberálisok igazi arcát. Leleplezték a népelnyomás kétszínű módszerét, amely szabadságról prédikál és e papolás közben fosztja meg a népeket szabadságuktól. Azzal, hogy a radikálisok rámutattak a cseh nép hiábavaló áldozataira, amelyeket az osztrák birodalom és dinasztia érdekében hoztak, lényegében a cseh liberálisok ausztroszláv politikáját bírálták. Különös jelentősége volt a reakció »oszd meg és uralkodj« politikája leleplezésének. Sabina világosan látta a nemzetek függetlenségi harcának jelentőségét az abszolutizmus ellen és felismerte azt, ami néhány hónappal később az európai forradalommal szemben be is következett : a reakciós hatalmak összefogása a szabadságukéit harcoló népek leverésére. A radikálisok azonban még nem jutottak el a magyar függetlenségi harc támogatásához. Ez 1849 januárjában — az elmúlt hónapok ellentétei, éles harcai miatt — nem következhetett be. A radikálisok tevékenysége nem korlátozódott csak a sajtóra. Február 7-én ünnepséget taitottak a Karolinumban, ahová tüntető menet vitte a feloszlatott akadémiai légió zászlait. Az aulában megtartott népgyűlésen a szónokok kitartásra buzdították a szépszámban megjelent diákokat és munkásokat. A radikálisok a parasztság között is megindították a szervező munkát. Konkrét felaelatot ezzel kapcsolatban az a sorozás adott, amely az 1848 december 5-i rendelet alapján alkotmányellenesen indult meg oiszágszerte. Az újabb katonaszedés nagy elégedetlenséget váltott ki a paiasztság körében. Ezt a radikálisok felhasználták az abszolutizmus elleni harcukban. Egy Prágában készített litografált röpirat felhívja a cseh népet, hogy forduljon szembe az újoncozással. »Cseh nemzet! Ismét el akarják ragadni kebletekről derék fiataljaitokat, hogy idegen országba vigyék őket és elnyomják azt a 11 K. S. jelzésű vezércikk. NLSl 1849 jan. 13. (11. sz.) 12 U. o. *
