Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
A CSEH J5S MAGYAR NÉP ÖSSZEFOGÁSÁNAK HAGYOMÁNYAI 1849-BEN 733 jelei mutatkoztak Csehországban. Ez is elősegítette, hogy a radikálisok ott vegyék fel az abszolutizmus ellen a harcot, ahol a prágai felkelésben abbahagyták. Hogyan mozgolódott az ellenforradalom Csehországban, milyen rendelkezéseket adott ki, amelyek a radikálisok körében mélységes ellenállást váltottak ki ? Stadion belügyminiszter 1848 december 6-án betiltotta a demokratikus egyesületeket. E rendelet nyomán a csehországi helytartóság felhívta a kerületi hivatalokat, hogy a demokratikus egyesületeket (demokratikus klubokat, munkásegyesületeket) oszlassák fel és éberen őrködjenek azon, hogy ezek az egyesületek ne folytathassák tovább működésüket. Ugyanez a minisztérium december 20-án megtiltotta a plakátok kiragasztását, röplapok nyilvános terjesztését.3 A helytartóság 1849 január 6-án közölte a minisztériummal az akadémiai légió feloszlatására vonatkozó rendeletét.4 Ez az intézkedés is nagy elkeseredést váltott ki. A kormány és reakciós csehországi képviselői már 1849 elejétől megnyitották a tüzet a Slovanska Lipa egyesület ellen. A Slovanska Lipa nagyrészt liberális befolyás alatt állott, de széleskörű vidéki szervezeteiben lényegében demokratikus agitáció folyt. — A nemzetőrség körében nőtt a nép és az egyetemisták iránti rokonszenv, amely ellen a hatóságok felvették a küzdelmet és erélyes intézkedéseket léptettek életbe.6 Az ellenforradalom a birodalmi gyűlésen az alkotmány tárgyalása alkalmából is fellépett. Schwarzenberg és Stadion miniszterek szembefordultak a népfelség elveivel, ami lényegében azt jelentette, hogy a koimány a birodalmi gyűlés ellen foglalt állást. A kormány képviselői 1849 január 12. óta részt sem vettek a birodalmi tanács ülésein.6 Az oktrojált alkotmány már előrevetette árnyékát. A cseh liberális burzsoázia kezdte felismerni, hogy az ellenforradalom nemcsak a cseh nép és a radikálisok ellen irányult, hanem részben ellenük is. Ezért a fenti kérdésben a birodalmi gyűlésben bizonytalanul és határozatlanul ugyan, de szembefordult a kormánnyal.7 Persze ez az elégedetlenség nem hasonlítható össze a radikálisok és a cseh nép határozott fellépésével. A liberálisok magatartása azt mutatta, hogy a cseh liberális burzsoázia és a kormány szövetsége meggyengült, de semmiesetre sem jelentette azt, hogy a liberálisok helyes következtetést vontak volna le a történtekből. Hogy ez így volt, azt bizonyítja az a tény is, hogy a liberálisok nem egy esetben éles harcot folytattak a radikálisok és a cseh nép ellen. A cseh radikálisok elsősorban a sajtóban indították meg a harcot a kormány ellen. Ennek a harcnak az élén a kiváló tollú forradalmár újságíró, Karel Sabina állott. Sabina mindinkább rádöbbent arra, hogy az ausztroszláv állásfoglalás, a hivatalos cseh politika, hibás, áruló politika, amely nem veszi tekintetbe a cseh nép érdekeit. Mindinkább felismerte azt, hogy az ellenforradalommal szemben eredményesen csak a nemzetközi haladás erőivel együtt lehet harcolni. Sabina 1849 telén és tavaszán írt cikkei tükrözik a radikálisok fejlődését is. 1849 január elején Sabina szembefordul a kormány képmutató 8 H. Traub: Kvëtnové spiknutí v Cecháeh r. 1849. Praha, 1929. 19-20. 1. 1 U. o. 21. 1. 5 U. o. 23-24. 1. 6 A. Klíma: Rok 1848 т Cechách. Praha, 1948. 134-136. 1. 7 U. o. 15*
