Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
710 FARKAS LAJOS- RA 1)6 GÉZA Láhner az utasítást kézhezvette, a hadiüzemek már becsomagolva várták a parancsot, hogy a kormánnyal együtt útrakeljenek a Tiszántúlra, új életet kezdeni az ország nyersanyagban és iparban legszegényebb vidékén. * Az ország nagyobbik felének feladása teljesen új helyzetet teremtett, A kétkedők, a hitüket vesztettek, a bizalmukban megrendültek, a hódítóval békét kötni akarók felé így kiáltott Kossuth : »Én a szerencsétlenségek egyik legnagyobbikának tartom a háborút, csak egyet ismerek ennél nagyobbat, — egy nemzetnek halálát és egy nemzetnek gyalázatát.«12 3 Kossuth később így indokolta meg Pest kiürítését: ». . .a kormányzatot nem lehetett kitenni a főváros falai alatt vívandó egyetlen harcz kétes kimenetelének,«124 Kormányzat alatt a gazdasági lehetőségeket értette legelsősorban, a fővárosban felhalmozott gépeket, értékeket, készleteket, a hadi és hadfelszerelési ipar színe-javát, amelyeknek megmentése létkérdés volt az ellenállás folytatása szempontjából. Igyekezett tehát megmenteni minden megmozgathatót és ez jórészt sikerült is neki. A kiürítés technikai munkájának irányításával egyik legerélyesebb kezű kormánybiztosát., Csányi Lászlót bízta meg, aki valóban emberfeletti munkát végzett »az általános zűrzavarban«.12 5 » Rombauernek Kossuthhoz intézett december 31-iki »igen sürgetős« levele nemcsak azt érzékelteti, hogy milyen hihetetlen gyorsasággal kellett i a gyárakat elmozdítani, hanem azt is, hogy egyedül a fegyvergyári gépek, szerszámok és készletek elszállítására 400 szekérre volt szükség, 800 munkásnak azonban már nem jutott szállítási alkalmatosság, ők m félig használható és kiigazítandó fegyverekkel« ellátva, gyalog tették meg az utat Szolnoktól Nagyváradig, , behavazott országutakon, 25 fokos hidegben, rettenetes szenvedések közepette,126 »Január elsején oly tekintete volt a fővárosnak — írja a szemtanú J Horváth Mihály —, mintha annak összes lakossága vándorlásra indulna : a zaj és a zavar, amely a tolakodásban uralkodott, leírhatatlan és dacára a zavarnak, a papírpénz- és fegyvergyár, a felszerelési készületek, amelyek vagy már régebben készletben tartattak, vagy az utolsó hónapokban halmoztattak fel a bekövetkező háborúra, szóval a valamennyire is kimozdítható státusjavak pár nap alatt mégis útban voltak Debrecen felé.«12 7 Mivel az amúgyis csekély teljesítményű pest-szolnoki vasútvonalat a katonaság foglalta le, a kimozdított javakkal temérdek szekér indult el a ceglédi országúton. Egy január 7-iki jelentés szerint Szolnokról már addig 2653 szekérfuvar ment tovább a túlzsúfolt országúton, amelyen egymást követték a torlódások,12 8 Január végéig az ökrösszekerek és lovaskocsik száma 6242-re rúgott s egy szemtanú szerint a szolnoki, elosztóhelyen egy »elátkozott népvándorlás« képe tárult a szemlélő elé.129 123 Közlöny 1849 jan. 14. (1. sz.) 124 Közlöny 1849 jan. 16. (2. sz.) 125 Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről. Pest, 1867. II. k. 5. 1. 126 OHB 7052/1848. 127 Horváth Mihály i. m. II. k. 215-216. 1. 128 OHB 123/1849. 129 Oláh Oyörgy: Békésvármegye 1848-49. I. k. Gyula, 1889, 167. 1.
