Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA (597 November 17-i levelének a hangja még sivárabb ; nem hitt a javulásban, hé m bízott Kossuth erőfeszítéseinek sikerében. ».. .a hiányos ruházattól származó sanyarúságokról« írt és a múlhatatlan szükségletről : »Húszezer darab attila vagy egyéb ujjas posztó ruha s köpönyeg (nevetséges gondolat, mert azt nem lehet csak úgy a semmiből teremteni), megannyi posztó nadrág s volna valami a choiera s mindennemű ellenségünk ellen. Szinte irigylem a hadifoglyokat jó ruházatuk miatt.«107 A futár talán már ott állt Görgey mellett, készen arra, hogy a levelet Pestre vigye a honvédelmi bizottmány elnökének, mikor jelentették neki, hogy a táborba nagy ruhaszállítmány érkezett. Teljesen befejezett és aláírt levele utóirataképpen, az örvendetes bír hatása alatt, még ezeket a sokatmondó sorokat vetette papírra : »Isten áldása a sok jó ruháért.« Miként következett be ez a nem várt fordulat? Hogyan, milyen eszközökkel, milyen rendelkezésekkel, minő tervek szerint teremtett Kossuth ruhát és lábbelit a teljes nincstelenségből? Más kisipari ágazatokhoz hasonlóan, október 5-én újszerű, következményeiben jelentős rendelettel fordult a ruházati és felszerelési kisiparosok tömegeihez. E szerint minden szabó, cipész, csizmadia, szíjgyártó, nyereggyártó, .szűcs, gombkötő, csákó- és katonasapkakészítő mentesítve van a nemzetőri szolgálat alól, míg a hadseregnek dolgozik. A lábbelikészítőket külön felszólította bakkancsoknak szerződéses szállítására és a készleteket vagy a rövid időn f belül szállításra kerülő tételeket felpénz ellenében is hajlandó volt a hadsereg megvásárolni.10 8 Kezdetben kissé lassabban, később már »csoportosan jelentkeztek a kézművesek munkára. A ruhák és cipőneműek anyagát kiszabva kapták. A fehérneműeket és vászonneműt női kezek készítették. Ez nemcsak Pesten volt így, hanem az egész országban és így minden iparos részesült a haszonban.«10 9 — A feldolgozásra kerülő posztó, vászon és bőr biztosítását a gyári üzemek 1 és nagyobb céhműhelyek, a vászonszövők, posztó- és csapó céhek, timárságok legerősebb bekapcsolásával oldotta meg,11 0 amelyek — már egy bizonyos idő óta — részben amúgyis a katonaság részére dolgoztak. A kereskedői készleteket a jó értékesítési lehetőség és az a körülmény csalta elő rejtekhelyeiből, hogy Kossuth mindent készpénzzel fizetett, s különösen jó árakat adott a csempészeknek, ezzel a külföldi áruk titkos utakon át való behozatalát nagyban előmozdította. Példásan teremtett rendet az úgynevezett »óbudai ruhabizottmány«-ban is. Ez volt az osztrák hadsereg magyarországi parancsnokságának központi áruátvevő szerve, »czopfos schlendrián« szellemet árasztó intézmény, amelyben — amint azt a Kossuth Hírlapja írta — a régi császári tisztek voltak a hangadók.11 1 Számos bizonyíték szólt amellett, hogy ezek a »szakemberek«, akiket a magyar kormány állásukban megerősített, »idegenkedést, sőt mondhatni ellenséges indulatot« tanúsítottak »az álladalom érdekei iránt« és »inkább kárunkra, mint javunkra« működtek.11 2 Kossuth ezért egy külön honvédségi ruhabizottmány létesítését rendelte el. Ezt kezdetben csupán szabászati 10 ' OHB 3716/1848. 108 Gdich i. m. I. k. 273. 1. 109 Gelich i. m. I. k. 273. 1. 110 OHB 3501, 3785/1848. — OL. FIKMipar2 — 74,2 —87,2 —88,2 — 96,1 — 132/1848. 111 KH. 1848 szept. 21. (71. sz.) 112 P. H. 1848 jún. 23. (89. sz.)
