Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA (597 akiknek kérésére Kossuth többször felemelte a salétrom beváltási árát, hogy •ezzel is fokozza a gyártás lendületét és a katonai szolgálat alól is felmentette őket.9 6 A vegyészeti iparnak a lőszergyártás szolgálatába állítása terén azonban a legmélyrehatóbb jelentőségűnek Kossuth december 13-i rendelete bizonyult, amelyben felszólította azokat az iparosokat és gyárosokat, akik kén, kénsav és más savak, valamint számos egyéb vegyészeti cikk gyártásával foglalkoznak vagy foglalkozni kívánnak és ehhez a kormány segélyére szorulnak, nyújtsák be mielőbb érdembeli folyamodványaikat, terjesszék elő gyártási terveiket és tüntessék fel a gyártandó cikkek neveit és mennyiségét.9 7 Ez a rendelet mintegy folytatását képezte a Kossuth által már korábban bevezetett ama gyakorlatnak, hogy az állam kölcsönök és előlegek folyósításával tegye teljessé az állami ellenőrzést és beavatkozást a termelésnek azon a pontjain, ahol a magánvállalkozás nem akart vagy nem volt képes a háborús szükséglet fedezéséről gondoskodni. Magában a lőszergyártásban a kézifegyverek különbözősége támasztott különösen nagy nehézségeket. »Fegyvereink vegyest gyutacsos (Zünderes), csappantyús (Kapseles), tűzkovás, majd kis átmérőjű madárpuskákból s karabélyokból állottak, mi egyrészt a főhadiszertárnak elég kellemetlenséget okozott, másrészt a kiosztásoknál is zavarokra adott alkalmat, mert a legénység.azokat nem ismeré, azokkal bánni, azokat tölteni, vagy kisütni nem tudta, annál kevésbbé bírt velük czélt találni.«98 Ahányféle fegyver, annyiféle töltényt kellett készíteni. Mégis eredményes volt a munka. Jól dolgozott az egész szervezet, melynek Pest volt a központja. Pest váciúti határában 5 nagy műhelyben és az Újépületben rendelkezésre bocsátott helyiségekben kezelték a lőport, készítették a töltényeket, a gyutacsokat, amelyeknek a gyártásánál jó szolgálatot tettek a külföldön még kellő időben megrendelt gépek.9 9 Láhner november 25-iki jelentése szerint a honvédség a jelentés napjáig 5,217.902 töltényt kapott, »melly összlet, ha nagyobbszerű csaták nem történnek, felette nagy«. Ugyanakkor azonban, amikor ezt az örvendetes tényt Kossuthnak tudomására hozta, az egyre fokozódó igények láttán, a töltény pazarlás gyakoriságára és súlyos veszélyeire is felhívta a figyelmet. Arra kérte Kossuthot : »... méltóztassék a gyutacstöltényeket és lőkupakokat illetőleg az illető parancsnokságoknak a legnagyobb takarékosságot meghagyni, hogy az ellenségre csak czéltávolságra, azaz 250 lépésre kezdessék meg a tüzelést.« Kossuth osztotta Láhner aggodalmait. Tudta, hogy nehéz napok előtt áll az ország és kiadta a tölténykímélési rendeletet,10 0 másrészről azonban minden esetben gyors intézkedést követelt a lőszerutánpótlás zavartalansága érdekében. Hogy mennyire komolyan vették Kossuth sürgető előírásait, azt élénken bizonyítja a sok közül Mészáros hadügyminiszter levele, aki november 24-én este 8 órakor/írt választ »...mai napon, éppen most... hozzám intézett átiratára« s jelentette, hogy Perczel tábornoknak ágyúgolyók, kartácsok, pattantyúk, kovás és kupakos puskatöltények, az utóbbiak »egész az utolsóig kiadattak.«101 96 Közlöny 1848 szept. 10. (93. sz.) — OHB 5988/1848. . 9 7 Közlöny 1848 dec. 13. (188. sz.) 98 Mészáros Lázár: Emlékiratai. Pest, 1867. I. k. 328. 1. 99 Oelich i. m. I. k. 277. 1. 100 OHB 3696/1848. / "i OHB 3719/1848.
