Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA 701 a művezetőnél újakkal felcserélhette. Szerszámait mindenki köteles volt jó karban tartani. A munkások közé beépített, osztrák szolgálatban álló bujtogatókat, rémhírterjesztőket haditörvényszékkel fenyegette meg a munkaszabályzat, hangoztatván, hogy »az okozott károk lehető megtérítése mellett halálos kereset által is fognak büntettetni«. A gyárak gépparkja az akkori viszonyok között pótolhatatlan értéket jelentett. Éppen ezért a munkaszabályzat különleges felügyeletet írt elő az olyannyira becses gépek megvédése érdekében, nehogy szabotőrök kárt okozhassanak bennük. A szabályzat szociális intézkedései közül különösen kiemelkedik az a fejezet, amely a felügyelőknek »fokozatos büntetés terhe ak^t« megtiltotta — holott akkor ez széltében szokás volt —, hogy a munkavezetők a munkásokat testileg bántalmazzák. »Akire panasz van, azt jelentse a felügyelő az igazgatóságnak, a munkások pedig bárminő panaszukat az igazgatóság elé terjeszthetik.« A tervezet végén a következő esküminta található : »Én . . . ezennel esküszöm, hogy a magyar alkotmányhoz hűséges és a magyar törvények eránt engedelmes leszek és hogy minden a Honn érdekében reámbízott munkát, dolgot és kötelességet az előmbe adott Szabályok szerint híven és a Haza javának előmozdítására pontosan fogok teljesíteni.«7 4 A makacs és kitartó munka hatása alatt, a napi 12—16 órát dolgozó hadiipari munkások erőfeszítésének látható jelei, lassan bár, de állandóan mutatkoztak. Kossuth le is szögezte : »Végre a fegyvergyár is kezd hivatásának megfelelni, mióta felette az állomány szemei őrködnek.« Beszámolójából tudjuk meg azt is, hogy »... apróbb lőfegyverek iránt a kormány már több felé és rég óta intézkedett.«7 5 Az Ausztriában, Bécsújhelyen, a fegyvergyár részére hónapokkal előbb megrendelt gépeknek egy kisebb hányadát novemberben sikerült a határon áthozni, ami még hiányzott, annak »pótlására a helybeli kovács, lakatos és késcsináló mesterembereket requisitióba vették, kik még most 500, de közelebbről 1000 darab fegyver apróbb részeit hetenként elkészítik«. November 10-én »a gyárnak magának 4000 fegyverre „volt" készülete (garnitúrája)«. Rombauer is első helyen említi munkássága első két hetéről Kossuthhoz küldött jelentésében a szerszámhiányt : »Nem is hiányzanak munkások, de inkább szerszám és hely. Mit tenni lehetett, az történt, — szerszámoknak azon része, mely itt készíthető, — készül, melyet Styriából hozatni kell, annak behozatalára azonnali lépések tétettek.« Az elért termelési eredmények ennek ellenére biztatóak voltak : »A mult héten készült 288 darab, a folyó héten reménylem 600 darab fegyvert fogunk kiállítani.«76 Rombauer jelentésének kézhezvétele után Kossuth, kellő pénzzel ellátva, egy Sztankó nevű tisztet küldött át a határon, hogy a Bécsújhelyen heverő többi géprészt és szerszámot is igyekezzék kerülő utakon áthozatni.77 Koczok őrnagynak pedig arra adott parancsot : ha az osztrák határon megpróbálnák a szállítmányt visszatartani, nyújtson fegyveres segítséget a csempészeknek. * ч OHB 3947/1848. 76 Közlöny 1848 dec. 6. (179. sz.) 7e OHB 4438/1848. 77 OHB 5031/1848. 13*
