Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA 695 szabadságharc ügyét lelkesen szolgáló kisemberek megélhetését elfogadható árakkal biztosítsák. A honvédelmi bizottmány már október 3-án felhívással fordult a vasúti és lánchídi kézművesekhez, a puskaművesekhez, továbbá mindazokhoz, kik »e tárgyhoz értenek«, munkálkodjanak közre a fegyvertárban talált puskacsövek és puskaagyak összerakásában.4 1 A puskaművesek, akik közül egyesek már augusztusban próbálatlan, elavult, »rozsdaemésztett csövű« lőfegyvereket hoztak forgalomba,4 2 csak szórványosan tettek eleget a felhívásnak, holott tudták, hogy a fegyverkezelőséghez beosztott Láhner György őrnagy leleplezte Marziani ezredest, a fegyvertárak főfelügyelőjét, a honvédség felfegyverzésének akadályozóját és többezer puskát, 20.000 puskacsövet és 4000 puskaagyat talált a budai fegyvertárban,4 3 amelyeknek sürgős használhatóvá tételétől függött az alakulásban lévő honvédzászlóaljak felfegyverzése. Kossuth nem habozott. Igazi forradalmi eréllyel oldotta meg az égető kérdést : felszólítás ment a budai és pesti puskaművesekhez, hogy ezentúl az állam számára kötelesek dolgozni, magánmunkát pedig nem vállalhatnak.4 4 Hamarosan sor került az összes puskaművesek állami munkára való igénybevételére is : »... meghagyatik, — utasította a fegyvergyár kormánybiztosát — hogy tüstént érintkezésbe téve magát . . . Pest város tanácsával, a helybeli minden puskaműves, lakatos stb. mesterembereket végyék requisitió alá ollykép, hogy azok legényeik számához képest a puskák felszereléséhez tartozó apróbb részeket naponkint meghatározott számmal állítsák ki. A requisitióba vett mesteremberek munkaidejük alatt a nemzetőri szolgálattól felmentetnek, de ha a szükség úgy hozza magával, rendelkezzenek arról is, hogy senki a gyármunkások közül a mostani szükség idejében a gyárt el ne hagyja.«4 5 Hasonló céltudatossággal lépett fel az állami rendeléseket csak vontatottan teljesítő szabóiparosok ellen. Nem nézhette tétlenül, hogy a lajtai táborban fagyoskodnak a honvédek. November 5-én meghagyta a haditanács elnökének : »a főváros minden szabómesterei . . . azonnal és kizárólag csak az álladalom számára dolgozzanak, s aki eme rendelet ellenére még is, mielőtt a reá kiszabott ruhát elkészítette volna, bármily munkával foglalatoskodnék, — az minden kímélet nélkül rögtön börtönbe zárandó s ott legalább félévig fogva tartandó, — ahol szintén köteles legyen dolgozni. Ugyanez legyen érvényes Pápa, Óbuda, Vác, Cegléd, Kiskőrös, Gyöngyös és Kecskemét városokra.«46 Kétségtelen, hogy e vidéki városok nevei azért szerepeltek ebben a rendeletben, mivel szabóiparosaik nagyobb katonai megrendeléshez jutottak. Az ilyen és hasonló esetek élénken bizonyítják, hogy Kossuth valósággal mozgósította a gazdasági életnek a szabadságharccal szorosan összefüggő területeit. Nemcsak a polgári termelésben dolgozó iparosokat vonta be egyre nagyobb számban a honvédség felszerelésének munkájába s ezzel — ha nem is formailag, de lényegében — a véderő tagjaivá tette őket, hanem a katonaság soraiban található szakmunkásokat is felkutatta, számbavette és gondoskodott arról, hogy különleges .szakmai tudásuknak megfelelő beosztáshoz jussanak. November 17-én meghagyta Budapest és számos, névszerint fel-41 Közlöny ,1848 okt. 3. (115. sz.) 42 K. H. 1848 aug. 3. (29. sz.) 43 Közlöny 1848 okt. 1. (113. sz.) - OHB 872/1848. 44 OHB 1645/1848. 46 OHB 2173 1848. 46 OHB 2285/1848.
