Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
692 FARKAS LAJOS — RADÓ GÉZA A belső politikai helyzet gyökeres változására volt szükség, hogy Kossuth megszabaduljon a kormány-bürokrácia mesterséges akadályaitól és egész munkaerejét, tudását és lelkesedését a zsarnokság elleni harcra való felkészülésnek szentelhesse. A változást a kamarilla leplezetlen támadása érlelte valósággá, amely elérkezettnek látta az időt arra, hogy az európai forradalmak kialvása után eltiporja a magyar forradalom még izzó zsarátnokát és visszaállítsa az 1847-iki állapotokat. Jellasics szeptember 11-én elindította martalóc seregét Budapest felé.2 5 Kossuth önmarcangoló mentegetőzéssel kiáltott fel : »... a haditárca nem volt kezemben, én csak szólhattam, tennem nem lehetett.«2 6 A Jellasics-támadás napján lemondott a minisztérium és így ezekben a legvészterhe'sebb napokban nem volt kormánya az országnak. A helyzet mégis tisztult, mert a forradalom sohasem gyengül, ha a megalkuvók cserbenhagyják. Kossuth valósággal fellélegzett : »Mai naptól kezdve nem szorítják kezeimet a ministeri collegialitás béklyói. Kiszabadultam az udvari cselszövények fojtó légköréből.«2 7 Szeptember 11-én Pázmándy Dénes, a képviselőház elnökének beszámolójából azt is megtudta a nemzet, hogy a Kossut h előterjesztésére még augusztusban megszavazott pénzügyi és hadügyi törvények nem számíthatnak királyi szentesítésre.2 8 A reakció az önvédelem minden lehetőségétől meg akarta fosztani a magyarságot. Az elnöki beszámolót követő szenvedélyes vita végeztével Kossuth a forrongó és elkeseredett pesti népre, a képviselőház karzatán helyet foglaló és a környező utcákon gyülekező, elszánt hangulatú, tömegekre támaszkodva, a gyors cselekvés útját választotta. Felhívta a házat : erősítse meg az ötforintos bankjegyek kibocsátásáról szóló rendeletét és hozzon határozatot, hogy »addig is, míg az ő felsége elébe terjesztett törvényczikk minden részleteiben sanctionáltatnék, a haza megmentésének kötelessége időhalogatást nem szenvedhetvén, ... a hadsereg toborozás útjáni egybegyűjtése megengedtessék.«2 9 Ennek a két indítványnak elfogadásával a létében fenyegetett nemzet a forradalmi helytállást választotta, és Kossuth a zsarnokokkal már az erő nyelvén beszélhetett. Az egész vonalon kezébe ragadta a kezdeményezést és higgadt tervszerűséggel kísérelte meg a kijutást a zsákutcából. Jellasics közben a fővároshoz közeledett és még mindig nem volt kormánya az országnak. Batthyány, a minden áron megbékélést kereső dezignált miniszterelnök, miniszterek nélkül vitte az ügyeket. A helyzet tarthatatlanná vált. Szeptember 22-én Kössuth felszólalt a képviselőházban : »... lehetetlenség, hogy egy ember mindent végezhessen. Ennek az emberi erőt felülmúló lehetetlenségnek nem adhatjuk által a haza sorsát.«3 0 A parlament Kossuth mellé állt. Batthyány személyének, és megalkuvó politikájának szóló nyilt szembehelyezkedéssel szeptember 22-én első formájában életre hívta a honvédelmi bizottmányt, amely Kossuth vezetésével elhatározóan befolyásolta a forradalom további sorsát és menetét, bár megalakulása napján csupán azt 25 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története. Genf, 1865. I. k. 454. 1. 26 K. H. 1848 szept. 13. (64. sz.) 27 K. H. 1848 szept. 14. (65. sz.) 28 Közlöny 1848 szept. 13. (96. sz.) 29 Közlöny 1848 szept. 13. (96. sz.) 30 Közlöny 1848 szept. 24. (107. sz.)
