Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
686 BAB.TA ISTVÁN Szabadságharcunk időszaka — úgy, amint azt Csányi látta — bőségesen napvilágra hozta a tiszta hazafiság és az önzés példáit. Nem lehet kétséges, hogy Csányi László ott áll azok hosszú sorában, akik az előbbi csoportba tartoznak, akik életükkel és halálukkal egyaránt a haza, a szabadság és függetlenség ügyét szolgálták. Kossuth első, legjobb kormánybiztosa volt, Kossuth oldalán, Kossuth ügyéért harcolt a Drávánál, a Lajtánál, a távoli Erdélyben, majd a miniszteri székben is, szolgálta az önvédelmi háború ügyét hittel, meggyőződéssel, olyan önzetlen odaadással, amely fogyatékosságaira és elkövetett hibáira is mentségül szolgálhat. Ha szavai és tettei, amelyeket a fentiek során olyan bőségesen megismertünk, nem lennének elegendőek ana, hogy meggyőzzék a történelem kutatóját és az olvasót С ányi egyéniségének kivételes voltáról, úgy döntő bizonyitékul a kortársak ítéletére lehet hivatkozni. Azt már láttuk, hogy Kossuth szerette, tisztelte, véleményére sokat adott s bizalma az utolsó percekig nem ingott meg vele szemben. Horváth Mihály, a minisztertárs éppen az aradi sorsdöntő tárgyalások ismertetése során nevezi tisztalelkű hazafinak, hazafias jellemnek, egyeneslelkű és másokat is örömest olyannak tartó férfinak.26 A másik minisztertárs, Szemere kíméletlen, vádaskodó tollát is a tisztelet és meghatottság szelídíti meg, amikor az emigrációban Csányiról emlékezik.2 7 Nem fukarkodnak az elismeréssel Erdély 48-as háborújának történetírói, Kőváry László és Jakab Elek sem, akik mindketten közvetlen közelről kísérhették figyelemmel Csányi kormánybiztosi tevékenységét.2 1 Az emigráció táborában általános volt a nézet, hogy Csányi azért ment önként a halálba, hogy elégtételt szolgáltasson hazájának azért, mert az utolsó napok tárgyalásai során bízott Görgeyben és elősegítette a feltétel nélküli fegyver letételt. De az értékelés mérlegében pozitív súlya van nemcsak a fegyvertárs szeretetének, hanem az ellenség gyűlöletének is. A magyar szabadságharc külső és belső ellenségeinek, az udvar zsoldosainak és a császárhű arisztokráciának Csányiról alkotott véleményét az ellenforradalmár hódító köröző-levelei mellett tükrözi a császári biztos, Zichy Ferenc gróf fentebb idézett nézete is, amely — a formális bírósági eljárástól függetlenül — eleve a vértanúhalálra szánta Csányit. se Horváth M. i. m. III. к. 471 s köv. 1. 27 Érdemes ideiktatni — főleg utolsó sorai miatt — Szemerének Csányiról 1854-bea írt epigrammját ; Lánglelkű hazafink, dísze és ékessége Zalának, Vágyad örök kinek a szép haza üdve vala. Aggott vén karod a sok munka alatt ifjú lőn Vészben erőd kélt, mint kél a pálmalevél. Éltél a honnak s érette halál, a szabadság Szelleme volt az ami néked is éltet adott. Nem haltál te bitón, te előbb haltál, mikor a hon Végsőt sóhajtott, élted el akkor aludt. Sokban, igen sokban bírtál sas büszke szemével, S át mégsem láttad Görgey lelkületét. Bíztál ' benne, a hon mint bízott s lőn szülegyilkos, Tégedet atyjának hitt, a hon anyja vala. (Lombok és tövisek. Forradalmi jellemképek, írta Szemere Bertalan.) OL. Vörös Antal-gyüjt. 1705. sz. 28 Jakab E. .-Szabadságharcunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848—1849-re. Bpest. 1880. 44. s köv. 1. Kőváry L. : Erdély története 1848/49-ben. Bpest, 1861.
