Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
684 BAB.TA ISTVÁN tábornagyot, ki nem csak vezérlete alatt levő seregeink, de a nemzetnek szent ügyét is szem előtt tartandja intézkedéseiben.« Ezért sürgette »a hata-Jómmal felruházó irat« elküldését, »minthogy az eldöntő végpercek közelednek«, egyúttal a maga nevében írásban is lemondott miniszteri tárcájáról, megköszönve Kossuthnak hozzá való bizalmát. »Vajha — írta — szerencsés lehettem volna annyi jót felmutathatni soha semmi mellékes érdekhez nem csatolt igyekezetemből, mennyire azt lelkemből óhajtám.«1 6 Kossuth még aznap délben, rövid levél kíséretében átküldte a minisztereknek a kívánt felhatalmazást és egy kiáltványt a nemzethez.1 7 A kiáltványban megokolta a nemzet előtt a kényszerű lépés szükségességét s felszólította Görgeyt, hogy a ráruházott hatalmat »legjobb tehetsége szerint . szegény hazánk nemzeti statuséletének megmentésére, javára, s jövőjének biztosítására« fordítsa. Ugyanezt hangsúlyozta másnap Lúgosról út levelében is : kijelentette, hgy árulásnak tartaná, ha Görgey nem a nemzet, hanem csak a hadsereg részéről, nevében és számára bocsátkoznék alkudozásba, s a hadsereg is elveszti becsületét, ha úgy teszi le a fegyvert, hogy a nemzetnek »sok, néhány, vagy kevés egyének személyes javának árán« szolgaságot vásárol.18 Az volt tehát Kossuthnak is a legfontosabb, ami Csányit is arra buta, hogy a harc folytatásáról lemondjon : az egész nemzet létét kívánta biztosítani, a szolgaság jármát akarta eltávolítani a fegyverletétel árán. Minelketten csalódtak : Kossuth talán kevésbbé, mert hiszen Görgey iránti bizalma már régen eltűnt, Csányi súlyosabban, meit ő az utolsó óráig bízni akart Görgeyben és meg volt győződve, hogy a válságos helyzetben jó kézbe segített letenni a nemzet sorsát. Talán ez a csalódás is hozzájárult ahhoz az elhatározásához, hogy életének önkéntes feláldozásával ossza meg azok sorsát , akiket a Görgey iránti bizalom a győztes zsarnokság kezére juttatott.19 Csányi egyéni sorsának drámája mindvégig párhuzamosan haladt a magyar forradalom pályájával s befejezése is egybeesik a nagy nemzeti tragédia utolsó jelenetével. Amikor a kormány augusztus il-i döntése köztudomásúvá vált, az Aradon összegyűlt politikusok és hivatalnokok egyrésze azonnal útrakelt, hogy külföldre távozzék, másrésze a seregnél maradt, bízva Görgey tárgyalásainak sikerében. Csányi az utóbbi csopoittal maradt. Nem azért, meit kegyelmet várt, hanem meit ismét betegeskedett és mertN egy pillanatig sem gondolt arra, hogy sorsa elől kitérjen. Talán közben, augusztus 13-a után elhagyta Aradot, hogy gyámfiával, Schmidegg Kálmán századossal találkozzék, akihez apai szeretettel ragaszkodott s akiért, »egyetlen protectiójáért« még azt is megtette korábban, hogy Kossuth vagy Görgey pártfogásába ajánlotta. • Mednyánszky Cézár emlékiratai szerint ugyanis # 18 L. OL. Vörös A.-gyűjt. 1762/44. sz. 17 A három miniszternek szóló rövid kísérőlevelet — Kossuth és Csányi érintkezésének ezt az utolsó írásos emlékét — 1. OL. Csányi-iratok 1278. rakt. sz. alatt. 18 Kossuth aug. 12-i Lúgosról Görgeyhez írt levelének másolatát 1. OL. Vörös A.-gyűjt. 1762/45. sz. alatt. 10 A magyar szabdságharc befejező napjainak legmegbízhatóbb krónikása, a szemtanú és főszereplő Horváth Mihály részletesen leírja az aug. 11-i nap drámai fejleményeit. Csányi szerepét a kormány lemondásában és a főhatalomnak Görgeyre való átruházásában ő is a fenti módon, a legtisztább hazafiúi indulatból eredőnek tekinti. (Magyarország függetlenségi harcának története, 2. kiad. III. к. 471. s köv. 1.) Egyébként e napoknak gazdag irodalma, az emlékiratokat is beleértve, túlnyomó részben védőilletőleg vádirat jellegű. Anyaggazdagságánál fogva kiemelhető Steier L. id. műve és Kosáry D. : A Görgey-kérdós és története. Bpest, 1936. c. munkája.
