Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
666 BAB.TA ISTVÁN Kossuthnak Erdélyt illető túlzott aggodalmait eloszlatta Bem szebeni diadala. Kossuth fenti sorai még el sem jutottak Csányihoz, amikor Bem március 11-én megírta győzelmi jelentését a szebeni császári főparancsnok, Puchner szobájából. A későbbi fejlemények pedig megmutatták azt is, hogy a magyarországi hadjárat kimenetele szempontjából Erdély helyzete egváltalán nem volt közömbös. Kossuth a legnagyobb elismeréssel adózott Bem érdemeinek, példaként állította hadvezérei elé, győzelmeinek hírével lelkesítette a döntő hadjárat előtt álló hadsereget és az ország népét. Az Erdélyben beállott nagy fordulat azonban napfényre hozott néhány olyan kérdést is, amelyek azt bizonyították, hogy Bem egyrészt továbbra sem tesz különbséget a katonai és polgári közigazgatás feladatai között, másrészt, a helyi speciális körülmények ismerete nélkül próbálja jószándékú elképzeléseit megvalósítani. E kérdések legtöbbje olyan volt, hogy Bem erdélyi működésének kezdetétől fennállott — Beöthy lemondásában is szerepet játszottak ezek a betegség mellett — most azonban, a döntően megváltozott viszonyok következtében fokozottan előtérbe léptek és komoly véleménykülönbségeknek lettek okozóivá egyik oldalon Bem, a másik oídalon Csányi és Kossuth között. Az egyik ilyen kérdés a székelyeknek a naszódi határőrezred helyére tervezett áttelepítése volt. Bem február 22-én adott megbízást Gál Sándor ezredesnek, hogy szervezze meg Csíkból és Háromszékből a kitelepítést. A Honvédelmi Bizottmány még ugyanaznapi kelettel értesült Asztalos Pál útján Bem tervéről. »Tisztelet Bemnek — írta Asztalos a tervről — de ez alig eszélyes, mert elveszi a földet az oláhoktól a katonavidéken, adja a székelynek, ez szikra a puskapor közé, s már a háború mulatságot unt s csendesedő oláh faj újra felzúdul és életre-halálra küzd földjeért.«22 Csányi csak március 7-én számolt be részletesen Kossuthnak Bem tervéről, megküldve neki Bem utasítását Gálhoz és a székelyeknek szóló felhívási. »Ebből látszik — írta Csányi a tervről — hogy a zavar kikerülhetetlen, ha Gál ezredes hozzá intézett utasításom folytán a colonisatio eszméjével fel nem hágv.« Közölte Csányi, hogy Gált utasította, ne avatkozzék olyan dolgokba, amelyek csak az országgyűlésre tartoznak. »A székelység rendelésével a magyarság iövendője alapjainak kell megvettetnie Erdélyben, ez ollyan munka, melly Bem tábornokra és reá nem bizatik, melly nem egyeseket illet meg, hanem az egveFŰlt hazának gyűlését.« Figyelmeztette Gált, hogy »amennyire lehet, Bemnek bosszantása nélkül kell történnie a tervbeli felhagyásnak«, azonban mivel úgy értesült, hogy az áttelepítés már meg is indult, úgy érzi »kénytelen lesz nékie kinyilatkoztatni, hogy hasonló intézkedések eljárásához nem tartoznak«.23 Kossuth még Asztalos tudósításának kézhezvétele után megírta nézeteit a telepítési tervről Csányinak. »Ami az oláh határőrség colonisatióját illeti — írta március 2-i levelében — ez kényes dolog. Az üres helyeket igen, de nem elszórt kisszámú magyarokkal, az csak úgy tanácsos, ha ollyan számban telepednek le, hogy aztán meg is óvhatiák magokat. Nem kell 20 oláh közzé egy magyart tenni, mert ha meg nem ölik, idővel oláh lesz belőle s vesztettünk nyereség helyett. Csak amellett kellene maradni, ami utasításodban van, hogy az oláh ezredbeli végvidék megszüntessék s a szomszéd hatóságok között felosztassék s ezt minél előbb, annál jobb, mert egy szétbontott organismust nem olly könnyen fog visszaállítani akárki is. Pedig én nem szeretem, hogy oláh 22 OL. OHB. 2590/1849. sz. 23 OL. 3205/1849. sz.
