Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
656 BAB.TA ISTVÁN Görgey serege számára Lipótvár felmentését jelölte ki feladatul. Görgey elvonult, Csányi pedig Pesten maradt, hogy teljesítse Kossuth legutolsó megbízását és a polgári hatalmat képviselje a kiürítendő fővárosban. Kossuth december 31-én a kinevező okmány mellett részletes levélben is megindokolta Csányi előtt, hogy miért tartja szükségesnek a kormány és a képviselőház elköltözését.6 8 Csányi azonban így sem helyeselte a hirtelen elhatározást. Január 1-én vette át új hivatalát, bement Pestre s tapasztalatairól azonnal írt Kossuthnak : »A várost úgy leltem — írta — mint képzelhetni a pestistől fenyegetett, halálos vésszel szemközt néző testületet, lehangolva minden, minden különbség nélkül az elhagyatás szomorú érzetében. A városháznál gyűlést tartottam, úgy látszott, hogy sikerült egy kevéssé őket felemelni . . . Seregeink demoralisálva, egy pár napi reorganisatiót kíván, csak engemet várt volna be a kormány, egy pár napi előkészület előkészíthette volna a közönséget és a távozásnak illyen hatása nem lett volna . . . Megkísér" tendjük a lehetséget, azért most már én is lehangoltabb vagyok, de még koránt " sem reménytvesztett. Még minden, minden jóra fordulhat.« Még kevésbb® helyeselte Csányi a Windischgrätzhez küldött békekövetséget. »Az a Windisch" grätzhez küldés, József Ferenc császárhoz-e, királyhoz-e, az Isten ki tudja — írta róla ugyanebben a levélben — rosszabb hatású egy csatavesztésnél. Az maga jobban felbátorítja az ellenséget egy győzelemnél, és a következése, tellyes bizonyossággal mondom, semmi sőt nem semmi, hanem egy nagyszerű büszke megbántása leend a nemzetnek, az Elnök úrnak akarata nem lehetett.«69 Kossuth érezte Csányi igazát, különösen utóbbi kérdésben ; másnapi válaszában arra utalt, hogy »az örökös retiráda és csatavesztés« hangolta le a fővárost, a kormány elköltözése ellenkezőleg csak emelheti a hangulatot, mert az látszik belőle, »hogy bizon még Budapest elvesztésével sem adjuk fel az országot, hanem reá támaszkodunk Magyarország tőzsgyökeres vidékére.« A békeküldöttségről azonban kijelentette, hogy valóban nem volt az ő műve, s nem is várt sikert tőle.70 Csányi új munkakörét is a tőle megszokott eréllyel és lelkiismeretességgel látta el. Gondoskodott a fővároson átvonuló csapatok ellátásáról, a pályaudvaron személyesen irányította és ellenőiizte az államjavak elszállítását, gondoskodott arról, hogy a minisztériumok irattárai, a fegyvergyár felszerelése, a katonai ruhatár, a lőszerkészlet és a katonai szempontból fontos készletek a vasúton elinduljanak a kormány új székhelye felé. Egyidejűleg falragaszokon nyugtatta meg a főváros lakosságát arról, hogy a kiürítés csak ideiglenes és a kormány elköltözése csak azt tanúsítja, »hogy a hazát még elveszettnek nem hiszi, hanem szent földjének minden léptét utolsó hantjáig védeni, mi eddig elveszett, újított erővel visszavenni, vagy ha Isten úgy»akarja, sírján veszni eltökéllett komoly szándéka«.7 1 Kossuth Kisújszállásról január 4-én hosszú levelet ír még neki, melyben nyomatékosan kéri, hogy tudassa a hadvezérekkel, a csatavállalás politikai kérdés, a döntés joga a Bizottmányt illeti ebben és éppen ezért parancsolja nekik, hogy a fővárost ne adják fel csata nélkül.7 2 Mikorra azonban ez a Kisújszállásról írt levél elérte Csányit, 68 OL. Csányi-iratok 1276. rakt. sz. 69 OL. Kossuth Polizei-Akten 571. sz. 70 Kossuth Szolnokról írt s. k. levelét 1. Csányi-iratok 1276. rakt. sz. 71 Egykorú nyomtatvány OL. Kossuth Polizei-Akten 709. sz. ,s OL. Csányi-iratok 1276. sz.
