Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
652 BART A ISTVÁN terveibe, mert Kossuth pozsonyi tartózkodása alatt katonai kérdésekben messzemenően szabad kezet biztosított Görgeynek. »Görgey . . . Posont nem tartván megtaithatónak, a mosoni és győri positiót választja — írta a Bizottmánynak november 13-áról, amikor Görgey először közölte vele visszavonulási tervét — övé lévén a felelősség stratégiai szempontból, bele avatkoznom nem szabad. Óhajtásom lenne ezen megyéket megtartani, mert Posont elhagyva, elhagyandjuk a bányavárosokat, el a hegyes megyéket, honnan az ellenséget kiverni Isten tudja mikor és birandja-e a haza. De tábornok úr állítása szerént ha mindent meg akarunk tartani, mindent veszthetünk.«5 0 Kossuth a visszavonulási terveknek ezt az első szakaszát még tudomásul vette— ismerte is már Görgey elgondolásait pozsonyi tartózkodása idejéből — csak azt kérte Csányitól, hogy »ne adják fel Pozsonyt könnyedén s ne szakítsák a Duna két partjára a sereget, mert nem bírna így egyesülni.« Kérte arra is, hogy »azokat a retiráda-terveket ne mondogassák, ne Írogassák oly nyíltan«, mert a hírek nyomában járó pletykák felérnek egy pár vesztett ütközettel.51 Az ellenség támadása azonban késett, s Kossuth nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy fel ne hívja Görgey és Csányi figyelmét arra, hogy az elhamarkodott visszavonulási készülődések milyen rossz hatással vannak az ország hangulatára. December 7-én szemrehányást tett Csányinak, hogy még a zálogház értékeit is leküldette Pestre. »Minden illyen lépés oda mutat — írta neki — mintha minden órán futófélben volnátok, ezen hit pedig elveszi az önbizalmat s à városban minden kétkedőt a schwarzgelb oldalra kerget.«52 A nádasi, majd a nagyszombati balsiker után azonban Görgey mégis megkezdte a visszavonulást. Csányi beszámolt az eseményekről Kossuthnak s megjegyezte, hogy »sok, igen sok azokban a szomorú, a legszomorúbb pedig az, hogy elhagyván e földet, a hazának nagy része kerül gonosz ellenségünk kezébe, de van egy jó oldala is, hogy újonczaink megtanulnak harcolni, megtanulnak a hazáért az eddig félt halállal ismerkedni, majd ha a sors öszves erőnk csatlakozását megengedi, hitem, meggyőződésem szerint jól és sikerrel fogjuk vívni az élet és enyészet iszonyú harczát.« A népből létesült hadsereg vitézsége mellett Kossuth személye Csányi reménységeinek másik záloga. »Önnek, tisztelt Elnök úrnak szilárd lelkülete — írta neki tovább — ki fogja azt pótolni, amit körülményeinkben csatlakozásunk eszközlésére kipótolni lehet, az nem lehet, hogy ármány és árulás egy nemzetet nyomorú eszközeivel oly gazul kitörölhessen az élők sorából.«53 Kossuth igyekszik Csányit is felhasználni arra, hogy hadi elgondolásainak lényegét, az erők összpontosítását végrehajtassa Görgeyvel. Tiltakozik Görgey terve ellen, aki az erők megosztásával a Duna balpartján is nagyobb erőt akar tartani. Ez a terv szerinte »nem ér semmit, mert mit ér nekünk azt tartani, ha "itt a jobb oldalon lejő Windisgchrätz Pestre, pedig nekem ahhoz már nincs bizodalmam, hogy Görgey eldarabolt kicsi seregével megverje Győrnél Windischgrätzet«. Kossuth utasítása tehát az, hogy a balpart biztosítására elég lesz Komárom erős őrsége, a többi erőt át kell vinni a fősereghez a jobbpartra. »A kormány — írja Csányinak — országos biztos úrra bízza a fentebbi figyelmeztetésnek a körülmények ezerénti végrehajtását.«54 Két nap múlva megismétli a figyelmeztetését : 50 U. o. 337011848. sz. 51 A levél s. k. eredetijét 1. OL. Csányi-iratok 1276. rakt. sz. 62 L. OL. Csányi-iratok 1276. rakt. sz. 43 L. OL. OHB. 611411848. sz. 14 A levél dec. 18-án kelt s. k. eredetijét 1. OL. Csányi-iratok 1276. rakt. sz.
