Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 647 pedig azt írja Csányinak : A bizottmánynak elve országos biztos úr irányában : »Misimus sapientem et nihil ei dicimus. Curet consul, ne quid respublica detrimenti capiat.«34 Csányi megelégedéssel vette tudomásul mindannyiszor, hogy Kossuth melléje állt. »Rendeleted — írta neki a november 18-i rendelkezés után — egészen biztosítja a honvédelmi bizottmány tekintélyét s hatalmát és lehetővé teszi, hogy az országos biztos is képviselhesse a honvédelmi bizottmányt, mint főhatalmat.«35 A teljhatalom és Kossuth bizalma birtokában Csányi nemcsak a sereg felszerelésével, ellátásával törődik, hanem igazi forradalmi kormánybiztosként mindent megtesz, hogy a sereg erkölcsi erejét is fenntartsa s megakadályozza, hogy az árulás szelleme károkat okozzon az országnak. November elején levelezési és közlekedési tilalmat rendel el a nyugati határ mentén, »mert máskép lehetetlen megakadályozni a rendszeri tett cselszövényt és ármányt, melly honunkból a külfölddel űzetik.« November 8-án azt jelenti, hogy Pozsonyban a »fekete-sárga párt erős« és hogy az ellenzékkel való cimborálás miatt kénytelen volt elfogatni egy Eszterházy grófnő komornyikját. Három nappal később újabb három foglyot küld Pestre, akik Pálffy gróf birtokán a vadászokból az osztrákok mellett harcoló vadászcsapatot akartak szervezni. Később a délvidékről felvezényelt Sándor-gyalogezred tisztikarában lappangó áruló szellemet leplezi le. Szembeszáll Görgeyvel is, amikor az a továbbszolgálni nem akaró tisztek számára szabad elvonulást akar biztosítani. így december 13-án tiltakozik Kossuthnál az ellen, hogy Görgey útlevelet akar adni Bibra ezredesnek, Lipótvár volt parancsnokának. »Az útlevél — írja Kossuthnak — felhatalmazásul szolgáland nekie elárulására táborunk számának és minden hiányainak, mellyeket ő mint régi katona gyakorlati szemmel és ellenséges szemmel jobban átlát seregünk tisztjeinek legnagyobb részénél. Ha Elnök úr változást nem eszkezel a határozatban, Bibra elmegy, de bizonyossággal mondom, mennyire emberileg másnak belsejéről ítélni lehet, hogy ő a legveszedelmesebb árulónk leend. A jobbak előtt itt úgy ismeretes, hogy Lipótvárát is eladandó vala, ha onnén el nem mozdítatott volna.«36 Ezen a téren Csányi Kossuth szellemében járt el, aki december folyamán Görgeyvel szemben a tovább szolgálni nem akaró tisztek vidékre telepítését rendelte el3 7 s a komáromi tisztekkel kapcsolatban december 21-én arra utasította Csányit, hogy »aki idegen gondolkozásról gyanús, vagy engedelmeskedni nem akar, szóval a vár biztonságát bármikép compromittálhatná, fel kell jelenteni, ilyen ember ott nem maradhat.«38 Csányi kezdeményezi azt az akciót is, amelyet Kossuth november második felében a csapatukat elegendő ok nélkül elhagyó tisztek ellen kezdeményez. »Adjatok parancsot — írja Kossuthnak november 19-én — hozzatok határozatot, hogy amellyik tiszt legnagyobb ok nélkül seregitül távol marad, megszűnik lenni tiszt és tüstént töltessék be helye. Tiszteknek előre bebizonyított némi szolgálatbeli képesség nélkül tenni senkit ne lehessen. Mindaddig, amíg ezer illyen paradérozó tiszt van, de csak papiroson, addig semmi jót nem remélhetni. Mennyi törzstiszt ment el, botrányára a seregnek, 84 A teljhatalmú biztos rögtönblráskodási joga tárgyában írt levelében. (S. k. fogaim. OHB. 5572/1848. sz. a tisztázat Csányi-iratok 1276. rakt. sz.) 36 A nov. 20-i levelet 1. OHB 3912/1848. sz. alatt. 36 L. a fentiekre az OHB 2527., 2856., 3515., 5572/1848. sz. stb. aktákat. 37 OL. OHB. 6204, 6431/1848. sz. 38 Az utasítás fogalmazványa OHB 6228/1848. sz. alatt, tisztázata Csányi-iratok 1276. rakt. sz.
