Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 643 hiusult támadás napján — ha Kossuth eljövend, talán anélkül is mert az hozand magával népet, hozand magával lelkesülést... Higyjed, hogy én minden feltétel nélkül mennék — irta tovább — mert belá,tom, hogyha a bécsi akármennyi segéllyel, bár kicsi legyen is az, — vesznünk kell, így magunkrahagyatva még inkább veszve leszünk, és akkor veszünk becsületünk feláldozásával, ami örök halál. De nem tehetünk róla, ha mások máskép gondolkoznak és gondoskodnak.«2 0 Kossuth közben tovább hányódott a törvényesség látszatához való ragaszkodás és a forradalmi hadviselés szükségességének felismerése között és kereste a formulát, amellyel elmozdítsa a holtpontról a Jellasics elleni vállalkozás ügyét. Ezt a formulát végre meg is találta abban a válaszban, amelyet .a bécsi birodalmi gyűlés adott a magyar országgyűlés október 10-i, határátlépést bejelentő nyilatkozatára. E válasz ugyan csak homályosan beszélt arról az örömről, amellyel a bécsi országgyíílés a magyarok segítőkészségét fogadta, de Kossuth felvillanyozva kapaszkodott bele, annál is inkább, mert egyidejűleg arról is tudomást szerzett, hogy Bem tábornok Bécs védőserege nevében tárgyalásokat kezdeményezett az együttműködés megvalósítására.2 1 Azonnal rendeletet intézett Mógához s közölte vele, hogy mivel a fenti válaszban »az foglaltatik, hogy az austriai országgyűlés a felszólítást nagy örömmel fogadta s ebből azt következtetni, hogy Austria, mint Magyarországnak szövetségese, a közös ellenségnek közös erővel tettleges legyőzését is feladatának tekinti,« ha garanciát kap arra, hogy a bécsiek legalább 30 000 emberrel segítenek, támadjon.22 A Csányihoz intézett kísérőlevélben újból arra utalt, hogy »az óránként változó körülményekhez nem alkalmazhatják a rendeleteket« s kifejtette, hogy a korábbi rendelet »nem lehet akadály az előnyomulásban, ha a siker valószínűségével megtehető«. Eddig Bécs hívására vártak, »most hí, a Reichstag Jubellel fogadta ajánlatunkat, Bécs mobil ármádájának vezére közli dispositióit önökkel, tehát felhívott szövetséges lábon állunk«. »Az Istenért, vigyék azt véghez, hogy ármádánk Bécsnek kezet nyújthasson — mondja ki végre a Csányi által annyira várt utasítást ^ s a haza megmentői lesznek.« Közölte, hogy két nap múlva maga is indul s útközben fegyveres segédcsapatokat szed fel. »Adják ezt hírül a seregnek — írta — tegyék, hogy híre menjen túlnanra is. Azt tudom, hogy ezerek lesznek, midőn önökhöz érek, kíséretemben. Nagyítsák, ha jónak látják, beszéljenek 40 000-ről, mert hiszen lehetne, de válogatni akarok, jó fegyvereseket. Isten adja, s reménylem is, úgy lesz, hogy mikorra felérek, önök már győztek. . . Fődolog Béccsel egyesülni ; előre urak, de vigyázva, mert ha várunk, nyakunkra hozzák még Windischgratzét is.«23 Kossuth október 18-án reggel indult el hajóval, jelentős katonai és nemzetőr-erők kíséretében s útközben Esztergom, Komárom és Győr megyékben nagyszámú nemzetőr és népfelkelő csapatok csatlakoztak hozzá. Csányi közben tovább buzgólkodott a siker érdekében és Kossuth biztatásaira, valamint Pulszky és a bécsiek sürgetéseire támaszkodva elérte, hogy a hadvezetőség október 22-én újabb támadást kísérelt meg. Csányi még aznap tudósította 20 Hadt. Lt. 1848/49-i vegyes anyag 1848:10 : 27. sz. 31 Fentiek bővebb tárgyalását 1. a szerző id. tanulmányában, Századok, 1951. évf. 466. s köv. 1. 22 A Mógához intézett rendeletet 1. OL. Csányi-iratok 1271. rakt. sz. 23 OL. 1848j49-i rendezetlen anyag, Csányi-iratok.
