Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

KOSSUTH É-i CSÁNYI 619 a szívén viselte. Mészáros álláspontjával szemben felveti, »nem lehetne-e minden ezredből inkább egy zászlóaljat beleolvasztani az ujonczok közé? ekkor rövid idő alatt szinte kész katonáink lennének.« De mivel úgy értesült, hogy Mészáros a tárcáját kötötte álláspontja elfogadásához, nem bánja, a 40.000 újonc fele menjen a sorkatonasághoz, de a miniszter »leginkább figyelemmel legyen a jó, igen jó szellemű huszárokra, és figyelemmel legyen arra, hogy az altisztek tisztekké változtassanak. A másik feléhez szinte soroztasson sok altiszt tisztnek, igaz, hogy amazok hiányában lesznek az altiszteknek, de a közlegénység közt vannak arra alkalmas egyéniségek, csak alkalmat kell adni a felemelkedésre. És már be kell hozni, mennyire lehet, a magyar tiszteket, most talán nem tanácsos kimondani azt, egynéhány jó ember miatt, de practice kell behozni, szó beszéd nélkül. Csak még egy évig nevelhessük gyakorlatilag népünket, erre nem rossz oskola a nemzetőrség, sőtt igen jó,« ezért bosszankodik, hogy a megyék rövid szolgálat után hazahívják-, kicserélik nemzetőreiket : »a kabátos osztályban van a métely, most ettűl kell tartani«. Csányi tehát az újoncok felhasználásában kompromisszumra lép a tényekkel, de amit a sorezredek tisztikarának nemzetivé tételére, legénységiek és altisztek tisztekké előléptetéséről, a nemzetőrségről, mint a jövendő néphadsereg iskolájáról ír, azok olyan gondolatok, amilyenek csak igazi hazafi és igazi forradalmár agyában születhettek akkor meg. Csányi elképzelése, amely gyakorlati tapasztalatokon, a drávai sorkatonaság és honvédzászlóaljak problémáinak ismeretén alapult, a magyar tisztikar segítségével magyarrá akarta tenni a sorezredeket is, a nép fiainak, a legénység legjobbjainak altisztekké és tisztekké emelésével pedig olyan néphadsereget kívánt létesíteni, amilyen valójában később, szabadságharcunk folyamán sem tudott kialakulni. S a levél végén ismét visszatér Csányi a minisztérium megmaradásának fontos kérdéséhez. »Tartsa össze igen tisztelt barátom a gépezetet, tartsa össze — könyörög Kossuthnak — Önt küldte talán egyedül hozzánk erre az ég, egy év után ha felhuzzuk is a cataraktot, nem fogja a zuhatag elmeriteni hazánkat. Ez a sok bolond divergentia Európában segíthet rajtunk, de most már hamarjában, reánk uszított lakosink ellenségeink kezökben iszonyatos eszkezek. Tartsa össze a gépqt tisztelt barátom, ettől függ hazánk jövője.« A befejező sorokban pedig újból felcsendül a bizalom, a Kossutb iránti odaadás hangja : »Azért vagyok bátor így írni, mert büszke érzettel tudom, hogy ollyan szerencsés vagyok, hogy ön engemet érdektől nem vezetett tiszta hazafinak tart«.41 Hamarosan megérkezik Kossuth levele is és Csányi teljesen a belőle áradó lenyűgöző erő és bizakodás hatása alá kerül. Azonnal válaszol rá és a válaszban már nyoma sincs annak, hogy csak rövid ideig kívánja még betölteni munkakörét »Ön kívánja, hogy maradjak helyemen — írja — ki személyét, egész valóját, családját, mindenét a hullámok közé vété, hogy hazáját megmenthesse. És én érezve, hogy illy telles joggal senki mástul áldozatot nem követelhet, kinyilatkoztatom, hogy igenis maradok. Például fog előttem állani a viharok közt, erő szállja meg ismét lelkemet munkálatom folytatásában, mellyet több napok óta keserű gondolatok zavartak meg azon emberek felett, kik kötelességöket olly nyomorultul fogják fel, hogy állásukat nem a honhoz, hanem egy jutalmazó személyhez kötik. Számoljon 41

A keltezetlen, de tartalma után aug. 14-én írt levelet 1. OL. Iktatatlan pénzügy' miniszteri iratok, 276ja rakt. sz. 8 Századok 3—4.