Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 615 lehet arról, mint hadi operatiókat tervező rendeletről tudnom kellett volna, az abban felállított elvet, én magamévá nem tehettem sem úgy, mint biztosa a magyar felelős kormánynak, sem úgy, mint hű fia hazámnak. . . Lehet, hogy ítéletem hibás, de az lelkem meggyőződése és azt semmi hatalomnak, semmi tekintélynek fel nem áldozom, azért kinyilatkoztattam szóval is, barátságos levelemmel is Vezérőrnagy úrnak, hogy azon esetben, ha rendeletét vissza nem veszi, a zalai összes nemzeti őrseregeket beszállásolandom Muraközbe.« A továbbiakban kijelentette, hogy amíg kormánybiztos, addig a nemzetőrök élén védeni fogja a Muraközt, azonban Ottingerrel a történtek után nem tud együttműködni, mert tervét sem politikai, sem stratégiai tekintetből nem oszthatja. Mivel pedig Ottingerrel — akihez régi barátság fűzte — nem tudott együttműködni, valószínűleg mással még kevésbbé tudna, ezért lemondását még arra az esetre is fenntartotta, ha Ottinger visszalépne. Ez az eset valóban be is következett : a jelentés utóiratában Csányi már közölte, hogy Ottinger visszalépett és átadta a parancsnokságot Miipök (Mühlbeck) ezredesnek.34 A minisztérium tagjai különböző érzelmekkel fogadták Csányi lemondását. Battyhány miniszterelnök korábban sem lelkesedett túlságosan Csányi megbízatásáért, az ő politikájának vonalába nem nagyon illett bele az erélyes kormánybiztos Kossuth politikáját szolgáló tevékenysége. Tudta Csányiról, hogy Kossuth feltétlen híve s néhány esetben már kifejezést is adott nemtetszésének amiatt, hogy Csányi a »szolgálati út« megkerülésével egyenesen Kossuthhoz fordult kívánságaival vagy panaszaival. »Nem hallgathatom el — írta pl. július 19-i levelében neki — milly kellemetlenül érintett, hogy ön e tárgyban nem én hozzám, hanem Kossuth minister úrhoz folyamodott. Ön mint volt katona eléggé ösmeri a szolgálat útját, ha orvoslani valója van; ne másokhoz, hanem egyenesen azokhoz folyamodjék, kiknek az orvoslás hatalmuk, és hatáskörükben van. Az illy bepanaszlást rosszalom.« Csányi feleletére, hogy ő »az összes ministeriumot egy compact testületnek tekinti és így tehát azt véli, hogy amit az egyikkel közöl, a másik ministert is illeti«, Batthyány azt válaszolta augusztus 11-én, hogy »ez a nézet a parlamentalis kormányrendszer alapeszméjével össze nem fér, mert ennek fő elve, hogy minden minister csak tárcájáért felelős.« S mivel Csányi már ebben a levelében kifejezésre juttatta elkedvetlenedését és lemondási szándékát, arra is figyelmeztette, hogy »ha az ügyek nem egészen úgy mennek, amint kívánjuk és óhajtjuk, még nem jogosít fel bennünket arra, hogy szolgálati tehetségeinket hazánk javától elvonva, elkedvetlenítsük magunkat. Olly buzgó hazafiak — írta neki — mint amilyennek ösmerem én Csányi Lászlót, a legrosszabb esetekben sem csökkentik tevékenységüket.« Azonban amikor másnap kézhez vette Csányi lemondó nyilatkozatát, mégsem marasztalta túlságosan. Egy már megírt levél végére írt neki néhány odavetett sort : »Bízván hazafiságában, felteszem Önről, hogy legalább is addig nem fogja elhagyni helyét, míg materialis időnk nem lesz azt legalább félig-meddig betölthetni.«35 A minisztertanács azonban nem volt hajlandó ilyen könnyen lemondani Csányiról. Kossuth és Szemere erélyesen melléje álltak s Szemere azonnal meg is fogalmazta a választ: ». . . Egy szívvel és lélekkel kijelentjük, mi-34 Csányi lemondólevelére 1. előbb a 28. sz. jegyzetet. • 3 6 A három levelet 1. OL. Csányi-iratok 1274. rakt. sz.
