Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 613 « nép, melyről mondva volt, hogy szabadítói ellen fogja fordítani azon fegyvert, melly néki hazája védelmére adatik. Fáj a lelkem látva azt, hogy a nép hazája védelmére lelkesedve van, és mi néki fegyverrel nem szolgálhatunk. A rendelkezésem alatt lévő kaszák céliránytalanságát. maga a nép is belátván, csak szükségbül fogadja el, inkább hajlandó baltával a csatatérre menni, mint kaszát elfogadni.«2 6 Csányi hívó szavára így gyülekezik már a nép, amely majd szeptemberben keresztülhúzza a magyar föld ellen támadó ellenség számításait. Alakulóban van tehát a sereg Csányi, a minisztérium és a magyar nép erőfeszítései nyomán. Csányira egyre nagyobb feladatok hárulnak s ő lázasan dolgozik, hogy eleget tegyen a teljhatalmú kormánybiztosi hatáskör összes követelményeinek. »Olyan a szobám, mint egy gyár, minden kézben munka« — írja június 26-án Deák sógorának, Oszterhuber Józsefnek.27 S amint gyülekezik a sereg, amint formálódik annak rendes sorkatonaságból álló magja, Csányi hatásköre új irányban bővül. Teljesítenie kell a teljhatalmú kormánybiztosnak azt a feladatát is, amely a francia forradalom biztosainak példája nyomán Kossuth előtt lebegett, amikor megbízatásának határait megvonta : biztosítania kell — a forradalmi önvédelmi harc sikerének elengedhetetlen feltételeként — a civilhatalom, a magyar minisztérium teljes befolyását a katonai vezetésre. S ez nem könnyű feladat egy olyan hadsereg esetében, amelynek parancsnoka és tisztikara telve van fekete-sárga érzelmekkel s minél inkább látszik a horvát mozgalmak mögött Bécs irányító keze, annál kevésbbé érzi a saját ügyének a megtámadott magyar haza védelmét. A Drávánál gyülekező sereg június végén parancsnokot is kapott Ottinger vezérőrnagy, a volt helyettes hadügyminiszter személyében, akinek a kinevezését, valószínűleg még régi katonai kapcsolataikra emlékezve, maga Csányi kérte,28 s ezzel megkezdődött Csányi kéthónapos emberfeletti küzdelme a hadseregért, a közömbösség, az ingadozás, az árulás szelleme ellen. Ottingert mindjárt megérkezése után felkereste Jellasics bizalmasa, Fligelli őrnagy ; a küldetés célját Csányi helyesen ismerte fel, hogy bár »békét színlel, háborút táplál kétségkívül keblében, ő inkább kém, mint követ«, Ottingerrel szemben azonban még nem fogott gyanút. »Dicsekedve mondhatom — írta — hogy Ottinger vezérőrnagy úrral mindeddig a legnagyobb egyetértésben vagyunk és hiszem, hogy leendünk is.«29 Ez az egyetértés azonban nem tartott sokáig. Csányinak nagyon hamar meg kellett ismernie a volt császári tisztek egy részének, köztük Ottingernek is, az igazi gondolkozását. Július folyamán a helyzet a drávai szakaszon nem rosszabbodott. Jellasics bécsi útja, tárgyalásai Batthyányval és István nádorral, János főherceg békéltető megbízatása azt a reményt keltették sokakban, hogy sikerül a magyar-horvát viszályt békés úton megoldani. Csányi azonban nem nagyon hitt a békés kibontakozás lehetőségében. »Igen óhajtanék valami bizonyosabbat tudni jövendőnkről — írta Kossuthnak július 20-án — én a pacificatiot alig hiszem lehetségesnek.« Bizonyítja Jellasics további támadó szándékait Szerém-megyei útja is, ahol »a legelőkben, kisebb királyi jövedel-28 U. o. 546. sz. 27 OL. Cgányi-iratok 1278. sz. 28 A minisztériumhoz aug. 10-én intézett lemoadó levelében mondja Csányi, hogy ő kérte Ottingert parancsnoknak s hogy régi barátságuk következtében tette ezt. (OL. 1848-as miniszterelnökség ein. 550. sz.) 29 U. o. 377. sz.
