Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

54 RÁKOSI MATYÄS biztosítsák az elnyomók többségét. Ennek a választójognak eredménye, hogy Párizsban-kétszer annyi szavazat kell egy kommunista képviselő megválasztásához, mint egy fasisztáéhoz. Olaszországban is így fest a demokrácia. No és hogy áll a helyzet az Egyesült Államokban, a »szabad világ« e leghangosabb, legkardcsörtetőbb országában? Az idén ott is választások lesznek. Az egyik legbefolyásosabb amerikai folyóiratban megjelent ezzel kapcsolatban egy cikk, melynek címe : »Hogyan válogatják ki az elnököt?« »A szavazóknak — állapítja meg bevezető alcímében e cikk, — kevés beleszólásuk van a jelölésbe«. S utána részletesen megmagyarázza, hogy »az elnökjelölt megválogatásában a szavazónak a szerepe a legkevésbbé fontos.« Az államok kétharmadában a jelölő értekezletek tagjait a helyi »political boss«, a politikai főnök küldi ki, aki a szavazatokkal és a választott állásokkal úgy kereskedik, mint az ócska autókkal vagy tüzelővel. A végső döntés a »nemzeti konvenció« nevű gyűlésen történik, illetve annak egy mellékszobájában, ahol a 12-15 legbefolyásosabb »boss« fullasztó szivarfüstben és rengeteg whisky elfogyasztása után megalkuszik a legmegfelelőbb jelöltben. A legmegfelelőbb jelölt mindkét pártban az, akit a maroknyi »boss« igazi gazdái, a Morgan, Rockefeller, Du-Pont családok, a nagybankok, a hadiipar, az acélipar, a repülőipar, a petróleumforrások néhány milliárdos tulajdonosa legmegfelelőbbnek tart. Erre a két jelöltre szavazhat »szabadon« az amerikai választó. S minthogy ezeknek a milliárdosoknak a kezében van a sajtó, a rádió, a mozi, az iskola, az egyház, a szakszervezetek legtöbb vezetője, az amerikai nép jórészét meg tudják téveszteni. De jórésze átlát a szitán, csak tehetetlensége érzetében nem tud másként felelni, minthogy bojkottálja a választásokat. Az amerikai »szabad« választások úgy folynak le, hogy a választók fele egyáltalán nem is szavaz. Az elnököt ennek megfelelően a felnőtt lakosság 25-30%-a választja meg. Az országgyűlési és szenátusi választásoknál a szavazók aránya még ennél kisebb : a déli államokban 5-10, északabbra valamivel több. Nem csoda, ha ilyen szabad viszonyok közt a több, mint 30 millió amerikai munkás egyetlenegy képviselőt nem tud a szenátusba választani. így fest a »szabad világ« fellegvárában a »demokratikusan választott többség« uralma, ahonnan naponta rádión és sajtón át szakadatlanul hallhatjuk, hogy a mi népi demokráciánk a »törpe kisebbség terroruralma«. Minden amerikai vagy angol történelemkönyv felhívja a figyelmet arra, hogy az athéni görög demokrácia nem volt igazi demokrácia, mert hiszen alapja a rabszolgaság volt. Ugyanakkor száz formában dicsérik saját demokráciájukat, a »szabad világot«, melynek vezetői mind, kivétel nélkül gyarmattartók és rabszolgatartók. És' mert a gyarmati rabszolgák most lázadoznak, leverésükre szörnyű vérfürdőket rendeznek, köztük a »szabad világ« e keresztes lovagjai, mint az amerikai imperialisták teszik Koreában, az angolok Malájban, Egyiptomban, a franciák Vietnamban, Észak-Afrikában, a hollandok Indonéziában, a belgák Kongóban stb. S a saját országaikban, »a szabadság fellegváraiban« hányszor alkalmaznak tankot, könnyeztető gázt, fegyvert, gumibotot, hányszor vonultatják fel rendőrök, csendőrök, katonák százait és ezreit a saját dolgozó népük, a munkanélküliek, a nagyobb kenyeret követelők ellen? Nem nyithatunk ki egy tőkés illusztrált folyóiratot anélkül, hogy az ilyen jelenetekről felvett, »szenzációs« fényképekbe ne ütköznénk. Mit nem adna érte az »Amerika