Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
582 SZABÓ I ST VAX volna remény«.32 4 Sőt az eredményt még így is veszélyek fenyegették. Ha magának az úrbérnek a visszahozatalára józanon már nem igen gondolhattak, annál inkább gondoltak arra, hogy a törvény kiegészítéseivel a jobbágyság nyereségéből valamit lefaragjanak. A rendek, különösen a főrendek és az udvar körében egyformán törekvések jelentkeztek a menthető mentése végett. Táncsics Mihály emlékirataiban olvashatjuk, hogy »az úrbér eltörlése megtörtént, a hangos követelésnek a földbirtokosok kénytelenek voltak engedni, azonban csakhamar emelkedtek hangok azok ajkáról, kik a dézsma és robot elvesztését nagyon sajnálták«.32 5 Deák Ferencet, aki az országgyűlésen eddig nem vett részt, sietősen Pozsonyba hívták, majd igazságügyminiszternek jelölték ; Deák március 20-án érkezett Pozsonyba s 28-án azt írta sógorának, hogy »sokan a főrendek közül s maga a nádor is felszólítottak, hogy hogyha lehet, eszközöljek valami változást az úrbéri viszonyok iránti törvényben, de én kijelentettem, hogy ezen rögtönzését a törvényhozó testületnek éppen nem helyeslem ugyan s nem is vagyok arról meggyőződve, hogy azt éppen így tenni szükséges lett volna, de miután ez megtörtént, miután a törvényjavaslatot mind a két tábla egyhangúlag elfogadta, miután azt sok megyében kihirdették, minden lépést veszedelmesnek tartok s elvenni ismét az adottat egyenesen annyi volna, mint öldöklő parasztháborút előidézni.«326 Az országgyűlés tehát Deák, az ellenzék egyik régi vezető egyénisége szerint is március 18-án tovább ment a kelleténél. Annál inkább helytelenítették, sőt kárhoztatták a törvényt a Deáknál is mérsékeltebb ellenzékiek és a konzervatívok. Az országgyűlésen eddig csak párbajokban híreskedő — Kossuthot is kihívta — gróf Waldstein János főrendi tag március 22-én azt írta levélben egy másik főúrnak, hogy az úrbér eltörlése a főrendek ülésén »felelőtlenül« ment keresztül, általános a tiltakozás a »megalázó meglepetés« ellen. Másnap pedig az úrbéri törvények felett napról napra növekvő »ijjedelem« felől írt.327 Valóban, március 18-a után az úrbériség megszüntetésének egyes kérdései sorozatosan az országgyűlés napirendjére kerültek s új törvénycikkeket hoztak. Ha ezek között voltak olyanok is, amelyek a hevenyészve szerkesztett alaptörvényt szükségesen egészítették ki, mégis az országgyűlés március 18-át követő úrbéri tárgyalásaira legtöbbször éppen nem a jobbágyfelszabadításnak, hanem a birtokosok érdekeinek előbbre segítése nyomta rá bélyegét. A nemesi birtokosok valóban nem minden ok nélkül nézhettek aggodalommal a jövőbe. Elsősorban nem azért, mert egyik napról a másikra elestek a jobbágy dézsma- és pénzszolgáltatásaitól, hanem főként a robot elvesztése miatt. A földbirtokosok mostantól a maguk majorsági földjeire voltak utalva s az elesett robotmunka helyett cseléd- vagy bérmunkáról kellett gondoskodni. amellett sokszor gazdasági felszerelésről is, minthogy a földesúr földjeit a jobbágyok eddig a maguk igás állataival és szerszámaival művelték meg.328 A földbirtokosoknak tehát pénztőkére volt szükségük, de míg — miként 324 Budapesti Hiradó, 1848 márc. 25. (795. sz.) 325 Táncsics Mihály: Életpályám. Bpest, 1949. 247. 1.1 326 Deák Ferenc levelei 1822 — 1875. Bpest, 1890. 194-195. 1."] • 3 2 ' V. Waldapfel Eszter i. m. 146, 153. 1., 328 Ragályi Tamás mindjárt március 19-én Pozsonyból azt írta haza, hogy majorsági földjei műveltetésének eddigi módján tüstént változtatni koll : vagy marhákat kell venni és cselédeket fogadni, vagy napszámosokkal dolgoztatni, vagy a földet bérbe adni, de mindeniknek megvan a maga »bekkenöje.« V. Waldapfel Eszter i. m. 128. 1.
