Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
580 SZABŐ ISTVÁN Áz úrbéri javaslat tárgyalásánál Schneé László Heves megyei követ, a »mindig nyomon járt radikálok« egyike,31 4 váratlanul olyan kérdést vetett fel, mely valóban időszerű volt s csak a lázas törvényalkotásban kerülhette ki eddig is a figyelmet : intézkedni kell a papi tizedről is. A felszólításra Daróczy Zsigmond pécsi kanonok, aki »legtöbb ésszel és jó akarattal«315 ült a káptalani követek között, lemondott káptalana tizedéről, mire a többi káptalani küldött sem tehetett mást, mint követte a példát. Szentkirályi sebtiben törvénycikket fogalmazott s most már két törvényjavaslatot316 vittek át a főrendekhez, akiket az ellenzék kérésére rögtönözve hívott össze a nádor-főherceg. Nem is igen jöttek összesen vagy 17-en.cl 7 Az úrbéri törvényjavaslat kapcsán vita bontakozott ki egy-egy kérdés (szőlődézsma, legelőelkülönítés, úriszék) körül, de a javaslatot végül is elfogadták. A papi tized eltörléséről szóló törvényjavaslat körül azonban nagyobb vita keletkezett s a javaslatot végül is visszaküldték az alsó táblának. »Az egész tanácskozás, vagyis inkább a jóváhagyás, a papoknak lemondása — írta Lónyay Menyhért beregi követ, aki hallgatóként jelen volt az ülésen — a resignatiónak ólomhangján ment. A legnyugodtabban szólt Széchen, valamint Lonovics. A többi papon látszott a fájdalom a jövedelmük nagy részétől való megválása miatt, melyet a rémület a forradalom szellemétől csikart ki.«318 Az alsó táblán szintén hosszú vita bomlott ki két kérdés : a tized plébánosi sedecimájától eleső alsó papság megélhetése és a szerződésben tartott tizedek felől a szerződéses tizedbirtokos kárpótlása körül. Kossuth hozzájárult, hogy a törvénybe foglalják be : az alsópapság ellátására nézve a kormány nyújtson be törvényjavaslatot a jövő országgyűlésen. A másik kérdésre nézve hiába fejtette ki az alsó táblán okosan Szentkirályi és más, hogy az örökös szerződéssel tartott tizedért nem jár kárpótlás, ha a bérlő csak a bérösszeget fizette meg, de a tizedet nem vette meg, tehát magát a tőkét nem tette le, a főrendek — pedig ezzel már igazán nem sokat tudtak megmenteni — makacsul kitartottak követelésük mellett : az örökös szerződéssel vagy királyi adománnyal magáncsaládok birtokába jutott tizedért állami kárpótlás jár. Kossuth végül is engedett. Az éjfél felé járó nevezetes ülésnek azzal vetett véget, hogy a mai napon több kérdésben megegyeztek a főrendekkel, ezt a méltányosságot viszonozni kívánja s elfogadja a főrendek kívánatát. Kossuth elégedetten hagyhatta el így is az ülést, hiszen amit ezen a napon elért, még 10—12 nappal előbb is a képzelet játéka lehetett volna csupán.319 314 Vahot Imre i. m. 55. 1. 315 U. o. 53. 1. 316 A papi tized eltörléséről szóló alsó táblai üzenet elfogadott formájában : Az 1847/48. évi országgyűlés irományai 61. sz. 82. 1. 317 Károlyi Árpád i. m. 35. 1. szerint 17 főrend volt jelen ; Lónyay Menyhért valószínűleg Ohyczy Kálmán visszaemlékezéseit követi, aki hallomás után 17 főrendről tudott. Kónyi Manó i. m. (Deák Ferenc beszédei II. kiad.) 235. 1. — Lónyay Menyhért i.m. Bud. Szemle 1896. évf. 86. k. 48 — 49. 1. szerint »alig volt 20 — 25 főrend« jelen. 318 Lónyay Menyhért i. m. Bud. Szemle 1846. évf. 86. k. 48 — 49. 1. — Hám János prímás emlékirataiban (Budapest, 1928, kiadta Scheffler János) világosan képet ad a főpapság vonakodásáról, a »nagylelkű lemondás« lefolyásáról és azt állapítja meg, hogy »a papságnak sem joga nem volt lemondania, sem a valóságban le nem mondott róluk« (40 — 42. 1.) ; 1. még Andics Erzsébet: Az egyházi reakció 1848 — 49-ben. (Forradalom és szabadságharc 1848 — 49.) Bpest, 1948. 324 — 328.1. 318 Az alsó tábla március 18-i kerületi üléséről tudósítások : Pesti Hirlap, 1848 márc. 22. (6. sz.) ; Budapesti Hiradó, 1848 márc. 19. (790. sz.) — Az alsó tábla országos üléséről : Karok naplója 175—177. 1. — A főrendi tábla üléséről : Főrendi napló 340— 350. 1. A március 19-i hitelesítő ülésről : Karok naplója 177 — 178. 1. — Kossuth felszólalásait közli Barta István is i. m. 671 — 673.1.
