Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
552 SZABŐ ISTVÁN nem jutott volna egyszerre a tőkéhez, felerészéhez sem. De egyáltalában homályos volt, hogy végül is miként lett volna az adóból földesúri váltság. Másrészről miért kell beszélni a jobbágyadó bizonyos részének a váltságra való fordításáról, ha a terv szerint minden adó közös lesz? Ez esetben mindegy, hogy az állam melyik zsebéből vészi ki a váltságot. Nyilvánvaló, hogy Kossuth ezen a ponton úgy óhajtotta fogalmazni mondatait, ahogyan a nemesi fülek szívesebben hallják : a jobbágy fizeti a váltságot meg. Kossuth terve különben ekkor már döntő mértékben az új országgyűlésre készülő és hovatovább pártszerűen működő ellenzék állásfoglalásaiban formálódott. Az ellenzék 1845 decemberében már központi bizottmányt alakított s ezután az ellenzék vezetői Pesten gyakran jöttek össze tanácskozásra. Az 1846 június 8-i medárdusnapi vásár óta pedig a pesti vásárok, melyeken a birtokos nemesek közül egyébként is sokan megjelenni szoktak, alkalmat szolgáltattak az ellenzék vidéki szélesebb tömegének is ez értekezleteken való megjelenésére, nézeteik kicserélésére. Hovatovább párthatározatok kidolgozására is. Az első, 1846 június 8-án tartott nagy értekezlet idejében Kossuth a galiciai események hatása alatt már megfújta a harsonát az úrbéri viszonyokból való kibontakozásért s közölte első tervét, mely szerint a váltság felét az állam rögtön kifizetné, másik felét a jobbágyok adójából törlesztenék. Az értekezleten foglalkoztak a jobbágykérdéssel s kimondva a közteherviselés bevezetésének szükségét, állást foglaltak az úrbéri viszonyok »megváltoztatása« mellett is. Az ülésen — besúgó jelentése szerint — Deák Ferenc adta elő azt a javaslatot, hogy a nemesség által fizetendő adóból állítsanak fel pénztárt, ebből a jobbágynak adjanak előleget a váltságra s az előleget részletekben fizessék a jobbágyok vissza.195 Ez aligha szólhatott éppen így, hanem inkább : a nemesség részt vesz az adóteher viselésében s az így felszabaduló jobbágyadóból állítsanak fel pénztárt. Ez pedig körülbelül megfelelt Kossuth említett második tervének : az egész summát az adóból fizetik ki. Az ellenzéki határozat mégis elmaradt Kossuth e tervétől, mert nem szólt a jobbágyság egyszeri általános felszabadulásáról s anélkül is csak valami előleg mellett eszközlendő váltságról volt szó. Kossuth második terve tehát alighanem az értekezlet nyomában alakult ki, meggyőződést szerezve arról, hogy az első terv — az állam valami »financiális operáció« által fizesse ki egyszerre a földbirtokosoknak a váltság felét — nem vihető keresztül s hogy a jobbágyadóból fizetendő váltság formulájára a végeredményben nemesi pártban szükség van. Elvégre az ellenzék értekezletein nemes urak jöttek össze, még az ellenzéki alapon sem éppen egy nézeten levők, sőt élesen el is térők, akiknek a jobbágykérdés anyagi kérdésük volt. Éppen a nézetek közös nevezőjének hiánya miatt, kívánta a közös programm megszerkesztését és közzétételét halogatni Deák Ferenc, aki Kölcsey visszahívása után az 1832/36. évi országgyűlésen a liberális reformokért küzdők élére került s azóta az ellenzék egyik vezéiférfia volt. Minthogy azonban 1846 novemberében a konzervatív párt közzétette a maga programmját, az ellemék sem kerülhette el, hogy a nyilvánosság számára sokáig halaszthassa az ál'ásfoglalást a közelgő országgyűlés főkérdéseiben, így a jobbágyság ügyében. Amikor ezekben az években az ország politikai kérdéseiről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a bécsi kormányzatnak az ellenzék 195 Barta István i. m. 17, 89. 1. — Ferenczi Zoltán i. m. Századok 1902. évf. 65 — 67. 1. olyan állásfoglalást tulajdonít az értekezletnek, amely nem igazolható, korai is lett volna. V. ö. még : Ferenczi Zoltán: Deák élete. II. k. Bpest, 1904. 39. 1.
